Takács Nándor: Rádiócsend
Adatok
Kiadó: Napkút Kiadó
Megjelenés éve: 2024
ISBN 978 615 6759 15 3
Oldalszám: 96
Szerkesztő: Sütő Csaba András
Tördelőszerkesztő: Szondi Bence
A borító a szerző fotójának felhasználásával készült.
Fülszöveg
Hirtelen megvénült versíró alak lévén, el kell árulnom, hogy rossz viszonyba kerültem a költészettel. Kiábrándultam belőle. Kiábrándultam persze már serdülőkorom hajnalán is, majd húszévesen fejet hajtottam egy-két kortárs költő előtt, Tandorit mondjam, és Petrit, Balaskót, Erdélyt egyelőre hiába mondom, senki sem ismeri őket, azután – talán hiúságból – beadtam a derekam, és most bánom a bűnömet.
És olvasom a nálam jóval fiatalabbakat, nézem, ki mindenki adja be utánam a derekát még, és miért teszi, és időnként megakad a szemem egy-egy versen, egy-egy néven, ha több vers is felsorakozik alatta, szorítva, nyomva, egyik darab a másikát. Így jártam sok évvel ezelőtt Takács Nándorral, akinek a – főleg rövidebb – darabjai szinte azonnal a szemembe szöktek, tapinthattam őket a szememmel, éreztem az anyagukat, érdességüket, vagy keményebb, lágyabb állagukat (az állag szó Tandori ültetvény bennem), és még valami egészen különös jelleget: hogy a fogalmiság és a metafora gyakorta megy ölre egymással ebben a költészetben. Pedig ha valami idegen ettől a Lírától, az a bajkeverés. Bajok, fájdalmak, bánatok s egyéb érzületek természetesen bőven szóhoz jutnak benne, ám – és ez a szerző égi szerencséje itt a földön – olyan vidéken, olyan tájban mozognak, lélegeznek, formázzák magukat, egymást itt a sorok, a sor-áthajlítások, hogy az olvasó, ez esetben én, győzöm szippantgatni a bakonyi levegőt. Takács magánügye ugyan, a versolvasónak viszont annál üdítőbb élmény részesülni e verseken keresztül a vidék „rádiócsendjéből”, Pannonhalma, az apátság közelségéből, amely valamit még az őskeresztény időszakból is megőrzött, és ami egész biztosan segítette, segíti (maga)tartásában a költőt.
Tudom, hogy régóta többen írunk, mint amennyien olvasnak, olvasunk, és ez financiálisan több mint probléma. Ám ha azt veszem, hogy a versírás, ha úgy esik, voltaképpen kinek-kinek az imabeszéd-gyakorlata, függetlenül attól, hogy vallásos-e vagy sem, egész biztosan közelebb visz bennünket a Transzcendens Fülhöz, mintha csak prózailag diskurálnánk egymással. Takács „rádiócsendje” az Ő frekvenciáját kapizsgálja.
(Marno János)
 |
| Takács Nándor: Rádiócsend. Napkút Kiadó, Budapest, 2024 |
Takács Nándor: Kolónia
Adatok
Kiadó: Napkút Kiadó
Megjelenés éve: 2014
ISBN 978 963 263 428 9
Oldalszám: 88
Felelős kiadó: Szondi György
Borítóterv: Szebedy Bors
Fülszöveg
Saját hang, saját világ. Kell-e biztatóbb kezdet? Hiszen Takács Nándor már az első kötetében eredeti költészetet teremt. Bizonyságul íme az Idő című verse:
A kutyák ugatása riaszt fel,
szánakozva nézik
a kerítésbe szorult vadat.
Nehezen mozdulok, valaki
a vállamra ült,
az ujjaim görbék,
lábaim súlyosak.
Lombok törnek be az ajtón,
a könyveim helyén kövek,
káromkodnék,
de szavak helyett
a számat recsegés hagyja el.
Hiába is kiáltanék.
Ennyi idő után
kinevetnének a hegyek.
Mit rejt a könyv címe: Kolónia? Metafora vagy valóság? Miféle emberek hozták létre? Miként léteznek? Milyen titkokat őriznek? Vannak-e történeteik? Mire emlékeznek? Mitől félnek? Kire irányul várakozásuk? Miről álmodnak? Miből ered idegenségük? Hogyan élhet közöttük, aki távolból is szemléli őket? Sorolhatnánk a kérdéseket, melyekről e sajátos zeneiségű, meditatív versek beszélnek, mindenféle költőieskedéstől mentesen, kivételes leleménnyel illesztve egymáshoz a meghökkentő képeket, egyre összetettebbé építve a termékeny tétovaságot, a különleges atmoszférát. Vajon merre visz az út Kolóniában/Kolóniából?
Az olvasón múlik, van-e kellő érzékenysége és fantáziája, hogy felfedezze ezt a rendhagyó, ugyanakkor ismerős világot.
(Villányi László)
 |
| Takács Nándor: Kolónia. Napkút Kiadó, Budapest, 2014 |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése