Öreghálás című új Bakonyicum-versem olvasható a Kaleidoszkóp folyóirat 2026/3. számában. A teljes lapszám ezen a linken böngészhető, valamint letölthető PDF-formátumban is.
![]() |
| A címlap forrása: Kaleidoszkóp |
Öreghálás című új Bakonyicum-versem olvasható a Kaleidoszkóp folyóirat 2026/3. számában. A teljes lapszám ezen a linken böngészhető, valamint letölthető PDF-formátumban is.
![]() |
| A címlap forrása: Kaleidoszkóp |
Megjelent a Vigilia szeptemberi száma, benne feleségem rövidprózájával.
A lapszám tartalma:
Legújabb számunk élén „Közösségünk Krisztusban” címmel olvashatnak részletet Thomas Mertontól, amely bevezetésül is szolgál „A keresztény közösség” című tematikus összeállításhoz. A tematikus részben Orosz Gábor Viktor „Jellem, narratíva és a barátság. Stanley Hauerwas közösségfelfogásáról”, Stephanie Dietrich „Eucharisztia és diakónia”, Vaszíliosz Gondikákisz „Az Isteni Liturgia: beavatás a Háromság titkába” és Török Csaba „»Nem vagyok én próféta, sem próféta fia«. A prófétálás nehéz kenyeréről” című írása szerepel. A Vigilia beszélgetése rovatba Orosz Gábor Viktor és Görföl Tibor készített interjút Stanley Hauerwasszal, akinek a „Jesus changes everything. A new world made possible” című könyvéből olvasható két részlet az Esszék rovatban Görföl Tibor fordításában és „Stanley Hauerwas és a teológiai etika” című bevezetésével. A Napjaink rovat Berki Bettina SSS „Közöttünk születik az Élet”, Pálfai Zoltán „Gyümölcsérlelő gyengeségeink” és Udvarhelyi Zsuzsanna „Sokféleség és sebzettség a közösségeinkben” című írását közli, a Mai meditációk pedig részleteket Thomas Merton naplóiból.
A szépirodalmi részben Zadie Smith 2024 novemberében, a Kenyon Review irodalmi díja átvételének alkalmából elhangzott köszönőbeszéde, Orosz-Réti Zsófia „Kritika és közösség. A vallás megjelenése Zadie Smith regényeiben” című tanulmánya, Fekete Vince, Tóth Krisztina, Adam Zagajewski, Jász Attila, Markó Béla és Tatár Sándor versei, Takács-Csomai Zsófia rövidprózája, Magyar Miklós „Bűn és bűnhődés a középkori Franciaországban” című esszéje, Pályi András „Az eltűnt Megváltó nyomában. Jerzy Grotowskiról” című tanulmánya és Ludwik Flaszen „Gnózis” című írása olvasható.
A Kritika rovatban Görföl Balázs ír Tatár Sándor „Nincs másik mese. Válogatott és új versek” című kötetéről, a Szemle rovatban Baán István a „Kánonok könyve” című kiadványt, Radvánszky Anikó pedig Annie Ernaux „A szégyen” című kisregényét ismerteti.
Megjelent a Szélesvíz folyóirat 2026/1. száma, benne feleségem prózájával, valamint két új Bakonyicum-versemmel. A lapszám bemutatója 2026. június 11-én 17:00 órakor lesz a Jókai Mór Városi Könyvtárban (Pápa, Fapiac tér 14.). Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
A székesfehérvári ünnepi könyvhéten, 2026. június 3-án Gellén-Miklós Gáborral beszélgetünk 30 évvel ezelőtt indult költői pályájáról a Vörösmarty Mihály Könyvtár Olvasótermében. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
![]() |
| Forrás: Vörösmarty Mihály Könyvtár |
Feleségem új kisprózája olvasható az Új Forrás online-on:
Kakaóját figyelte, rajta a tej fölét. A kis hártya kitartóan megfeszült, a széle elvált a folyadéktól, és középen szurokszínűvé vált. A sors gyakorta azokat szoktatja nagyobb alázatra, akik különben maguk is kellőképp előzékenyek.
![]() |
| Forrás: Új Forrás online |
Feleségem négy új kisprózája (Téglafal, Eldobható, Ladik, Kútkáva) olvasható a 2026. márciusi Látóban.
Aranyos csengettyűként bongott az ereszen, majd nagyot koppanva ért földet a bogár, s Ottó – miközben átvetette magát a kútkáván – arra gondolt, milyen szép is volt ez a hang, melyet életében utoljára hallott. Nem vitt magával mást, csak a kút dohos szagát, és beteljesületlen életét. (Részlet a Kútkávából)
![]() |
| Fotó: Takács-Csomai Zsófia |
A Magyar Írószövetség és a Magyar Napló Kiadó tizenhatodik alkalommal rendezi meg a Kárpát-medence legnagyobb költészet napi rendezvényét, a VERSMARATONt, amelynek társszervezője a Magyar Katolikus Rádió. A Versmaratonon idén 52 költő vesz részt, akik felolvassák Az év versei 2026 antológiába beválogatott legjobb verseiket, és moderátorok kérdéseire válaszolnak. A Versmaraton követhető élőben a Magyar Napló Kiadó YouTube-csatornáján, valamint a Magyar Írószövetség és a Magyar Katolikus Rádió Facebook-oldalán.
Időpont: 2026. április 11. (9:30 – 21:00)
Helyszín: Magyar Katolikus Rádió (1062 Budapest, Délibáb u. 17.)
A fellépő költők óránkénti bontásban:
10–11 óra (Moderátor: Iancu Laura) Farkas Wellmann Éva, Géczi János, Oláh András, Petőcz András, Vörös István
11–12 óra (Moderátor: Kövesdy Zsuzsanna) Acsai Roland, Korpa Tamás, Kulin Borbála, Lőrincz P. Gabriella, Murányi Zita
12–13 óra (Moderátor: Liptay Katalin) Hegedűs Gyöngyi, Kovács István, Lázár Balázs, Szentmártoni János, Z. Németh István
13–14 óra (Moderátor: Horváth Sándor Domonkos) Jenei Gyula, Kürti László, Lajtos Nóra, Péntek Imre, Rónai Balázs Zoltán
14–15 óra (Moderátor: Berka Attila) Kollár Árpád, Rózsássy Barbara, Szegedi Kovács György, Takács Nándor, Tóth László
15–16 óra (Moderátor: Rónai Balázs Zoltán) Fenyvesi Ottó, Mezey Katalin, Miklya Zsolt, Nagy Koppány Zsolt, Szeder Réka
16–17 óra (Moderátor: L. Móger Tímea) Báger Gusztáv, Balogh Róbert, Halmosi Károly, Háy János, Vass Tibor
17–18 óra (Moderátor: Luzsicza István) Fekete Vince, Hegedüs Kata, Orosz István, Payer Imre, Székelyhidi Zsolt
18–19 óra (Moderátor: Berka Attila) Farkas Gábor, L. Móger Tímea, Usier Tamara, Viola Szandra
19–20 óra (Moderátor: Mirtse Zsuzsa) Balizs Dániel, Filip Tamás, Finta Éva, Zalán Tibor
20–21 óra (Moderátor: Petrik Béla) Böszörményi Zoltán, Falusi Márton, Király Farkas, Végh Attila
![]() |
| Forrás: Irodalmi Jelen |
![]() |
| Forrás: Nikolaj Bojkov @ Facebook |
Az Irodalmi Szemle 2026 áprilisi lapszáma a Bázis-díj pályázatára beküldött alkotásokból közöl válogatást. A Bázis-díjat 2022-ben alapította a Bázis irodalmi és művészeti egyesület a Bázis tagjai számára. A mindig más összetételű bírálóbizottság elé névtelenül kerülnek a szövegek. A 2025. évi zsűri tagjai Bányai Éva, Csanda Gábor és Gyurász Marianna (mint az előző évi Bázis-díjas) voltak. 2025-ben huszonkilenc szerző küldött be verset vagy prózát a Bázis-díjra, közülük a zsűri tizenhatot emelt ki, akik a Bázis Fesztiválon felolvashatták szövegüket. Az Irodalmi Szemle 2026/4. száma ebből a tizenhat alkotásból közli Molnár T. Eszter Bázis-díjas versét, Csanda Gábor laudációját, valamint Barak László, Hajtman Kornél, Havran Kati, Plonicky Tamás, R. Nagy Krisztián, Radics Rudolf, Szeles Judit, Takács Nándor, Tóth Andrea, Tóth Lilith Viktória és Vida Gergely egy-egy versét, prózáját.
![]() |
| Forrás: Bázis Egyesület |
A Bázis-díj pályázat anyagán kívül a májusi lapszámban olvasható még Merva Attila tanulmánya a Jókai-fordítások visszhangjairól a korabeli szlovák sajtóban, amelyet a komáromi Selye János Egyetem Jókai Mór-konferenciáján adott elő. Továbbá Fekete I. Alfonz prózája, Száz Pál Kis keleti daemonologia című tárcasorozatának 4. része és Juhász Tibor kritikája az Irodalmi Szemle Függő című kritikai rovatában Ráday Zsófia A Csendkirály győzelmi beszéde című verseskötetéről.
Az Alföld 2025/2. számában megjelent Bakonyicum-verseim (Zsörk, Tanszünet, A tó) már online is olvashatók.
![]() |
| Forrás: Alföld Online |
Négy új versem jelent meg a Képírás folyóiratban. A költemények ezúttal nem a Bakonyból, hanem a Velencei-hegységből, Pázmándról és határából merítik inspirációjukat, ahol gyermekkorom jelentős részét töltöttem.
| A nadapi Csúcsos-hegy Pázmánd felől, 2015. július 9-én |
Megjelent a Műhely Személyes történelem című tematikus száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, március elejétől pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Részletek a szerkesztői köszöntőből:
Személyes történelem című tematikus számunk a 2023-as (Ön)életrajz – (Ön)arckép című kétkötetes antológia folytatásának is tekinthető, mely a(z) (auto)biografikus igény mellett (vagy épp helyett) elsősorban konkrét történelmi események, civilizációs erőpróbák (háborúk, járványok) hatását vizsgálja az egyéni (és közösségi) sors alakulására. [...] A válogatásunkban szereplő elbeszélések, versek, tárcanovellák, esszék, interjúk és riportregény-részletek – közvetve vagy közvetlenül – konkrét eseményekhez, személyekhez és helyszínekhez kötődnek, és mint ilyenek, lehetőséget adnak arra, hogy elmerüljünk a legkülönbözőbb korok és vidékek történeteiben. Vértanúk és lovagok, Loyolai Ignác és Napóleon nyomait kutathatjuk Győrben; Bordeaux-ban és Talence-ben fényt deríthetünk Aquitániai Eleonóra és leszármazottja, a Fekete Herceg titkaira; testközelből tapasztalhatjuk meg a második világháború eseményeit: a költői képzeletet követve Belgrádban 1941-ben, valamint a szóbeli emlékezetre támaszkodva 1944–45-ben Zircen; átélhetjük az 1956-os forradalom szomorú következményeit egy dunántúli kisvárosban és Budapesten; végül tanúi lehetünk, hogyan talál otthonra és lesz a város költője Tin Ujević Szarajevóban, s honvágyával küzdve hogyan alkot maradandót a hazájából menekülni kényszerülő Csiky Ágnes Mária Németországban. Részesülhetünk a hely szelleméből a Balaton, a Földközi-tenger és a Rába partján, Karcagon és Szegeden, Érd-Parkvárosban és Felsőrácegres-Dublinban, Sopronban, Liganóban és Kölnben, Erdélyben, Hellászban és Dániában, „beleveszve az Európát uraló időtlenségbe” (Murányi Zita: páracsöpp). [...] Képzőművészeti tehetséggondozó programunk részeként, az (Ön)életrajz – (Ön)arcképhez hasonlóan jelen tematikus számunk is fiatal képzőművészek képeiből válogat. A látomások, menekülések, nehéz érzések, pillanatnyi jóváhagyások, konfliktusok, rezignációk és epikrízisek lenyomatai érzékenyen illusztrálják a történelmi folyamatokba ágyazott személyes sorsok misztériumjátékát. Az alkotók közül többen, mikor először publikáltak nálunk, még középiskolások voltak, mára azonban egyéni hangjukkal utat törtek maguknak a szakmába vezető úton, neves mesterek kezei alatt. Ne tévesszenek meg senkit a születési dátumok – néha egy-egy fiatal mögött súlyosabb, gondterheltebb vagy tapasztalatokban gazdagabb életút van, mint sok „felnőtt” mögött. Az inspirációk sajnos sokszor küzdelmekből és fájdalmakból születnek. A nézők pedig hosszú évek múltán a vásznakról olvashatják le képességeik függvényében a személyes történelmek útjait. 50 számozott példányban Kovács Vivien eredeti linóleummetszetét vehetik kezükbe.
Horváth Nóra (főszerkesztő) - Takács Nándor (szerkesztő)
Feleségem Days Past Ovulation című, friss prózáját ajánlom a SZIFONline-ról:
„A váróterem zsúfolásig telve. Egymást méregetjük, és tippelünk, vajon ki hányadjára van itt, és kinek mi baja lehet – mert biztosan hibás valamelyik sejtünk, anyagcserefolyamatunk, vagy csak rossz emberek vagyunk, és kész.”
![]() |
| Kattints a képre az olvasáshoz! |
Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/4. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:
Tematikus lapszámunk előtt az utolsó 2025-ös „normál” számunkat tartják kezükben, s ahogy fekete-fehér kiadványainknál már megszokhatták, a folyóirat online verzióját színesben is megtekinthetik a honlapunkon. A 2-es számban közölt Géczi János-képek és most Szolláth Katalin munkái színes változatért kiáltanak, ezért is örülünk, hogy a külön ISSN-számmal rendelkező online anyagban az apróbb részletekben is elmerülhetnek olvasóink. Régóta szerettük volna már egy teljes lapszám vizuális anyagát Szolláth Katalinnak szentelni, és most a kerek születésnap alkalmából sikerült is! Sok szeretettel köszöntjük! Az alkotó ars poeticája mellett Árvai-Józsa Kitty művészettörténész gondolatait is közöljük, aki kiemeli, hogy milyen fontosak az hommage-ok és reminiszcenciák Szolláth életművében – izgalmas módon ez a tematika összecseng a szépirodalmi rovatban közölt hommage-versek motivációival.
Lapszámunk első tematikus egységében folytatjuk Túri Katalin nyelvészeti és verstani szempontokat is mérlegelő tanulmányát Joszif Brodszkij Karácsonyi verseinek magyar fordításairól. A karácsonyhoz: a várakozáshoz, befogadáshoz, adakozáshoz és az ünnepi előkészületekhez kapcsolódnak Acsai Roland és Hauptmann Tamás versei. A továbbiakban kiemelt figyelmet fordítunk az hommage-verseknek. Az összeállításban a Műhelyben rendszeresen publikáló költők közül Bokros Judit, Both Balázs, Csehy Zoltán, Győri László, Méhes Károly és Taizs Gergő verseit olvashatják, amelyek Weöres Sándor, Rainer Maria Rilke, Szabó Lőrinc, Berzsenyi Dániel, Szapphó, Herman Melville, Balassi Bálint és József Attila szavait, eszméit idézik meg költeményeikben. A költői munka rejtelmeibe avat be Maczák Ibolya tanulmánya is, amely az alkotói előmunkálatok kéziratos jegyzetei mellett a Pilinszky-publicisztika filológiai összefüggéseit is figyelembe veszi a Nagyvárosi ikonok című vers értelmezése során. A nagyvárosi élet különös szituációival szembesítenek Hegedüs
Anna versei a Tehetséggondozó Műhelyben, míg Csonka Lujza tárcanovellája – egy lehetséges olvasatban – a városi környezetből való kiszabadulás vágyát fogalmazza meg, életből vett példa segítségével, lírai megközelítésben. Történelem és mitológia, vágy és valóság kereszttüzében a túlélés rejtelmeibe avatnak be Lokodi Imre és Dubán Kitti prózái.
Szerzőnket, barátunkat: Pusztai Zoltánt 70. születésnapja alkalmából a Győr – egy város lelke című tematikus számunkban megjelent versével köszöntjük.
Horváth Nóra (főszerkesztő) – Takács Nándor (szerkesztő)
Tartalom
Túri Katalin: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban. Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány második része)
Acsai Roland: Vendége lesz kezének
Hauptmann Tamás: Havazik
*
Pusztai Zoltán: Színe és fonákja
*
Maczák Ibolya: Az alkotás dicsérete. Pilinszky János Nagyvárosi ikonok című versének elemzése
Bokros Judit: Sörösüveg; Araszolás
Both Balázs: Rilke; Szabó Lőrinc emlékezete
Csehy Zoltán: Örök ősz; Berzsenyi levonja a tanulságot; Egy David Diamond-zongoradarab (Melville sírja)
Győri László: Modrý Kameň; Márványpalota
Méhes Károly: Reggelente; Szigorlat; Rilk-e?; Esti idill
Taizs Gergő: Átkelők
*
Tehetséggondozó Műhely
Hegedüs Anna: ipszilon; anyagfény // 9797; molárisok
Csonka Lujza: Mélylevegő
*
Lokodi Imre: lá Rebi
Dubán Kitti: Lecsószag
*
Juhász Attila: „tudást az egészről […] az egyszervoltakról” (Marafkó László: Írás a tűzfalon)
Urbanik Tímea: „Lassú pillantás gyerekre, fényre, ürességre.” (Christian Bobin: A hét nyolcadik napja)
*
Szolláth Katalin alkotásai
Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/2. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:
Kurdy Fehér János elemzése szerint Géczi János dekollázsai világra
nyitott ablakok, amelyeken keresztül nemcsak a látvány tárul elénk, hanem a
szemlélő teljes világ-felismerő rendszere is: „a világ létezése kollázs (amint
a dolgok bennünk összeérnek), a világ megértése pedig dekollázs (egyszerre feltakarjuk,
azaz feltárjuk és egyben akaratlanul elfedjük ezt az összeérést). A
szépirodalmi rovatunkban olvasható versek és prózai írások sokféle példán
keresztül szemléltetik, hogy jelentésképző feltakarásként működhetnek többek
között az életünkben váratlanul bekövetkező balesetek és tragédiák is:
megmutatják, hogy „A valóság nem szilárd objektumokból áll, hanem
interakciókból, határok nélküli folyamatokból, történésekből és viszonyokból
épül fel.” (Kurdy Fehér János). A határok elmosódását megtapasztalhatjuk
művészeti alkotások szemlélése közben, családi és párkapcsolataink résztvevőjeként,
vagy éppen (és talán mindenekelőtt) a természettel való egységünkben, erkölcsi
partnerségünkben: „Most rojtos / függöny, eső-zuhany Tihanyra. / Kurta óra,
számot vethetek / ellengő időmmel: lebegő libák, / bárányok cápafoggal, szűkölő
tavak, / foszló ország jótékony leple, / akárha szemfedő, apránként eltakar.”
(Csuday Csaba: Tihany felől borul) A természettel kötött új szerződésünk
nyomán (Michel Serres) felfedezhetjük eredetünket, valahogyan úgy, amiként
Mechiat Zina versében a tenger találkozhat önmagával az őt szemlélő lírai én
tekintetében: „Kinyitom a szemem. / Tükröződik benne a mélység. / Felismeri
magát.” (Apály) Mechiat Zina bemutatkozó verseskötete Juhász Attila
megállapítása szerint „szinte teljes egészében a költői-emberi identitás
kérdéskörét és letisztulási folyamatát helyezi előtérbe”, hasonlóan ahhoz,
ahogyan Géczi János dekollázsai felhívják figyelmünket arra, hogy a világ részei
és szemlélői egyszerre vagyunk, jelölve ezáltal „az antropocén filozófiák és
művészetkritika mára szélessé vált nyomvonalát” (Kurdy Fehér János). És ha már
művészetkritika: Weiss János fordításának és tanulmányának köszönhetően megismerkedhetünk
Johann Christoph Gottsched kritikai költészettanának alapjaival, és tartalmas
ízelítőt kaphatunk az irodalomkritika 18. századi fejlődéstörténetéből, azokból
az esztendőkből, amikor elkezdődött a gondolkodás a kritika lényegéről. A
jelentés, amelynek minden művész a nyomába ered, „egyfajta diaszpóraként
létezik, melyet folyamatosan össze kell gyűjteni és el kell rendezni.” – írja
Kurdy Fehér János, megállapítására pedig rezonálnak Maros Márk verssorai: „Mert
hiába // próbálja szavakba önteni, / ki is ő egyáltalán, mire / kimondja,
megint mást jelent.” Valóban „önmagunk tükröződése csak / sosem létezett / ami
voltunk”, ahogyan Kaprinay Rebeka versében olvassuk? A tükörkép-töredékek gyűjtésében
és elrendezésében talán támaszunk lehet, ha világszemléletünkbe építjük a
meggyőződést, hogy „létezhet létünknek az a dimenziója, ahol lehetséges az
elrendeződés, ahol élhet a bizalom.” (Juhász Attila)
Takács Nándor
Tartalom
Kurdy Fehér János: Együtt. A metaszimbiózis és az engramm Géczi János dekollázsaiban
VASS NORBERT: „Megcéloztam a negyedik műnemet.” – János kalendáriuma (október)
*
Johann Christoph Gottsched: A műítészekről
Weiss János: A kritika a német felvilágosodásban és romantikában. Utószó Johann Christoph Gottsched tanulmányához
*
Czilczer Olga: A táncról szólván; Bádog; Kettő; Árnyék
Csuday Csaba: Tihany felől borul; Valami erotika, kissé adysan; Hőguta; A kobold és a fél zokni; Őszelő; Múltba néz
Mechiat Zina: Apály; Felhőtűz
Maros
Márk: Organon-installációk
Benkovics Judit: A gyöngyvirág
Dalmai Rozi: NaCl; Ketchup
Murányi Zita: preparátum; villanypózna; belső tenger; csönd van
Juhász Zsuzsanna: Méretvétel; Repülés; Törvény
*
Tehetséggondozó
Műhely
Kaprinay Rebeka: (máshol az ősz nem); (jelentést kímélő hangsorok után); ami voltunk; téged; (nem távolságtartás); (a kitágított idő); (te tudnád-e így); (ő nem volt még)
*
Csollán Tamara: A parkolóban köd van; Holnapra legyen meg; Láttam sírni
Zámbó Tamás: Egy a háromból
*
Juhász Attila: „Kinyitom a szemem. Megérkezem […] igazi vagyok magamnak is” (Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le)
Bodrogi
Csongor: Otthon lenni az irodalomban (Mohai V. Lajos: Velence
Budán)
Feleségem utóbbi időben megjelent prózáit ajánlom az Olvasók figyelmébe. A Népszava Nyitott mondatában a Pikkely és a Flaszter, az Irodalmi Szemle online-on a Zsömle és a Non plus ultra, a SZIFONline-on a Mari egy napja, a zEtnán pedig az Allé és az Ahol halott van, ott nem lehet című írásai jelentek meg.
„Elérkezett az idő, hogy Szent Mihály lova mellett lépkedve a gyászmenet utolsó útjára kísérje az eltávozót. Erős férfiak ragadták meg, hogy összehangolt mozdulattal vállukra emeljék a koporsót. A menet lassan haladt, innen-onnan mormogás, sustorgás hallatszott, másutt halk, döcögő énekszó. A temető kapujában állt a pap, de nem azért, hogy temessen. A dogma tiltja, hogy öngyilkost szentelt földbe helyezzen, mondta Bibliával a kezében. Csorgott az izzadság a koporsóvivők hátán, arcán. A sír nincs kiásva, nincs is hova eltemetni, erősködött a pap. Az asszonyok a fejükhöz kaptak, a férfiak tekintetében harag lobbant. A gyerekek érezték, hogy valami rendkívüli történik, a gyámoltalanabbak sírva fakadtak. A pap rendíthetetlenül állt a temető zárt kapuja előtt. Maroknyi férfi vált ki a tömegből, ásókat és lapátokat hoztak, és ásni kezdtek a kerítés mellett.”
Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/3. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:
„A színészet egész embert kíván, és ha az ember igazán jó akar lenni benne, mindenét oda kell adnia.” – idézi William Somerset Maugham regényének egyik tételmondatát Sümegi István, aki esszéjében a Színház cselekményeben kibontakozó filozófiát vizsgálja, s fedez fel tartalmi-gondolati analógiát Maugham regénye és az Iskola a határon látásmódjában. Amikor úgy tapasztaljuk, hogy szerepeink nem eresztenek, és szünet nélküli színjátszásra, teljesítményünk állandó fokozására kényszerítenek, segíthet a regény-főhősök, Júlia Lambert, illetve Medve és Bébé felismerése: „annak megértése, hogy nemcsak szereplők, hanem nézők is, s mint ilyenek, korlátozhatatlanul szabadok” vagyunk. Erre a szabadságélményre rezonálnak szépirodalmi összeállításunk versei is. Zsigmond Soma versei színházi környezetben, egy épülő díszlet tárgyainak azonosításában ismerik fel az én megképződésének felszabadító logikáját; a színpadon megkerülhetetlen referenciaként jelen lévő asztal pedig minden más díszletet feleslegessé tesz, ha a „vigasztalás asztalává” válhat (Bödecs László: Békejobb), s mellette ülve megoszthatjuk egymással élettapasztalatainkat. „Olyan szeretnék lenni, amilyen már valaki volt.” – fogalmazódik meg a kívánság Zsigmond Soma Kaspar című versében. „Ha már a szabadság annyit jelent: / szabadnak lenni egymásra” (Tatár Sándor: Most már), úgy valóságunk „felesleges kerülőútja” (Fellinger Károly: Vadkomló) helyett szívesen elmerülünk emlékeinkben; de mi történik, ha a lélek valamely forradalma (Zsirai László: Amnézia) vagy az eszmélet földrengései (Radnai László: szédület reng a föld) folytán az évek hirtelen emléktelennek bizonyulnak (Gál Csaba: Törmelék), a belső világok felidézése (Kukucska Szabolcs: kognitív disszonancia) lehetetlennek tűnik, s „Törött üvegek várják a földön, / hogy valaki összerakja őket.” (Varga Dávid: 3:45)? – Az emlékezés efféle csapdáival, a múlt rekonstrukciójának nehézségeivel foglalkoznak Szabó Máté Mihály novellái és Benkő Imola Orsolya regényrészlete (Bárd által). Midőn „Telehold mered / emberarc tükrébe. Nem / ismer magára...” (André András: Haikukucskák), talán mégis akad valaki, aki szüntelenül néz bennünket földi színpadunk pusztaságában; Joszif Brodszkij karácsonyi verseinek lebilincselően izgalmas elemzésével, Túri Katalin tanulmányának első részével zárjuk szépirodalmi összeállításunkat. Szénási Zoltán jóvoltából Takács Zsuzsa életútinterjújáról olvashatunk recenziót, Enesey Diána pedig Horváth András Dezső regényére támaszkodva segít eligazodni a férfi lélek univerzumában.
Takács Nándor
Tartalom
RŐHRIG ESZTER: Szőlőcsutka, létra, dieppe-i kő – Kohán Ferenc képeiről
SÜMEGI ISTVÁN: Színház az egész világ. Maughamról (bőségesen) és Ottlikról (néhány szóban)
TATÁR SÁNDOR: Most már
ZSIGMOND SOMA: Kaspar; Körvonalak
BÖDECS LÁSZLÓ: Békejobb; Közelítő lépés
•
ANDRÉ ANDRÁS: Haikukucskák
FELLINGER KÁROLY: Kígyókő; Vadkomló
KUKUCSKA SZABOLCS: kognitív disszonancia; receptív analízis
GÁL CSABA: Kiváló alattvaló; Törmelék; Gyógyítás helyett; Előre pihend ki
ZSIRAI LÁSZLÓ: Amnézia; Versek leplébe
RADNAI ISTVÁN: aszimmetriák; szédület reng a föld
•
TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY
VARGA DÁVID: 3:45; A hajnal csendje; D osztály
•
BENKŐ IMOLA ORSOLYA: Bárd által
SZABÓ MÁTÉ MIHÁLY: Jürgen Korovitzky mindenre gondol; Hajnalka éhes
•
TÚRI KATALIN: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban.
Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány első része)
•
SZÉNÁSI ZOLTÁN: „nem hiszek az idő hatalmában” (Takács Zsuzsa:
Átkelés a Szuezi-csatornán: Beszélgetések Wirth Imrével)
ENESEY DIÁNA: A férfi lélek univerzuma (Horváth András Dezső:
Legjobban a nőktől féltem)
•
KOHÁN FERENC alkotásai
A Műhely folyóirat tisztelettel meghívja Önt, családját, barátait 2025. november 20-án 17 órára a Művészet és kreatív ipar / Art and Creative Industries című tematikus lapszámának bemutatójára a győri Esterházy-palotába (Győr, Király u. 17.) Az est második felében a Tehetséggondozó Műhelyünk által 2024-ben hirdetett esszépályázat díját adjuk át. A program a mellékelt meghívóban olvasható:
Gubis Éva (író), Takács Nándor (költő, szerkesztő), Juhász Tibor (író, költő, szerkesztő) és Plonicky Tamás (író, szerkesztő) részvételével kerül sor az Irodalmi Szemle győri lapbemutatójára.
Időpont: 2025. november 17. (hétfő), 17:00
Helyszín: Széchenyi István Egyetem, Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar Könyvtára (9022, Győr, Liszt Ferenc utca 42. III. emelet)