Megjelent a Szélesvíz folyóirat 2026/1. száma, benne feleségem prózájával, valamint két új Bakonyicum-versemmel. A lapszám bemutatója 2026. június 11-én 17:00 órakor lesz a Jókai Mór Városi Könyvtárban (Pápa, Fapiac tér 14.). Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
Megjelent a Műhely Személyes történelem című tematikus száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, március elejétől pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Részletek a szerkesztői köszöntőből:
Személyes történelem című tematikus számunk a 2023-as (Ön)életrajz – (Ön)arckép című kétkötetes antológia folytatásának is tekinthető, mely a(z) (auto)biografikus igény mellett (vagy épp helyett) elsősorban konkrét történelmi események, civilizációs erőpróbák (háborúk, járványok) hatását vizsgálja az egyéni (és közösségi) sors alakulására. [...] A válogatásunkban szereplő elbeszélések, versek, tárcanovellák, esszék, interjúk és riportregény-részletek – közvetve vagy közvetlenül – konkrét eseményekhez, személyekhez és helyszínekhez kötődnek, és mint ilyenek, lehetőséget adnak arra, hogy elmerüljünk a legkülönbözőbb korok és vidékek történeteiben. Vértanúk és lovagok, Loyolai Ignác és Napóleon nyomait kutathatjuk Győrben; Bordeaux-ban és Talence-ben fényt deríthetünk Aquitániai Eleonóra és leszármazottja, a Fekete Herceg titkaira; testközelből tapasztalhatjuk meg a második világháború eseményeit: a költői képzeletet követve Belgrádban 1941-ben, valamint a szóbeli emlékezetre támaszkodva 1944–45-ben Zircen; átélhetjük az 1956-os forradalom szomorú következményeit egy dunántúli kisvárosban és Budapesten; végül tanúi lehetünk, hogyan talál otthonra és lesz a város költője Tin Ujević Szarajevóban, s honvágyával küzdve hogyan alkot maradandót a hazájából menekülni kényszerülő Csiky Ágnes Mária Németországban. Részesülhetünk a hely szelleméből a Balaton, a Földközi-tenger és a Rába partján, Karcagon és Szegeden, Érd-Parkvárosban és Felsőrácegres-Dublinban, Sopronban, Liganóban és Kölnben, Erdélyben, Hellászban és Dániában, „beleveszve az Európát uraló időtlenségbe” (Murányi Zita: páracsöpp). [...] Képzőművészeti tehetséggondozó programunk részeként, az (Ön)életrajz – (Ön)arcképhez hasonlóan jelen tematikus számunk is fiatal képzőművészek képeiből válogat. A látomások, menekülések, nehéz érzések, pillanatnyi jóváhagyások, konfliktusok, rezignációk és epikrízisek lenyomatai érzékenyen illusztrálják a történelmi folyamatokba ágyazott személyes sorsok misztériumjátékát. Az alkotók közül többen, mikor először publikáltak nálunk, még középiskolások voltak, mára azonban egyéni hangjukkal utat törtek maguknak a szakmába vezető úton, neves mesterek kezei alatt. Ne tévesszenek meg senkit a születési dátumok – néha egy-egy fiatal mögött súlyosabb, gondterheltebb vagy tapasztalatokban gazdagabb életút van, mint sok „felnőtt” mögött. Az inspirációk sajnos sokszor küzdelmekből és fájdalmakból születnek. A nézők pedig hosszú évek múltán a vásznakról olvashatják le képességeik függvényében a személyes történelmek útjait. 50 számozott példányban Kovács Vivien eredeti linóleummetszetét vehetik kezükbe.
Horváth Nóra (főszerkesztő) - Takács Nándor (szerkesztő)
Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/4. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:
Tematikus lapszámunk előtt az utolsó 2025-ös „normál” számunkat tartják kezükben, s ahogy fekete-fehér kiadványainknál már megszokhatták, a folyóirat online verzióját színesben is megtekinthetik a honlapunkon. A 2-es számban közölt Géczi János-képek és most Szolláth Katalin munkái színes változatért kiáltanak, ezért is örülünk, hogy a külön ISSN-számmal rendelkező online anyagban az apróbb részletekben is elmerülhetnek olvasóink. Régóta szerettük volna már egy teljes lapszám vizuális anyagát Szolláth Katalinnak szentelni, és most a kerek születésnap alkalmából sikerült is! Sok szeretettel köszöntjük! Az alkotó ars poeticája mellett Árvai-Józsa Kitty művészettörténész gondolatait is közöljük, aki kiemeli, hogy milyen fontosak az hommage-ok és reminiszcenciák Szolláth életművében – izgalmas módon ez a tematika összecseng a szépirodalmi rovatban közölt hommage-versek motivációival.
Lapszámunk első tematikus egységében folytatjuk Túri Katalin nyelvészeti és verstani szempontokat is mérlegelő tanulmányát Joszif Brodszkij Karácsonyi verseinek magyar fordításairól. A karácsonyhoz: a várakozáshoz, befogadáshoz, adakozáshoz és az ünnepi előkészületekhez kapcsolódnak Acsai Roland és Hauptmann Tamás versei. A továbbiakban kiemelt figyelmet fordítunk az hommage-verseknek. Az összeállításban a Műhelyben rendszeresen publikáló költők közül Bokros Judit, Both Balázs, Csehy Zoltán, Győri László, Méhes Károly és Taizs Gergő verseit olvashatják, amelyek Weöres Sándor, Rainer Maria Rilke, Szabó Lőrinc, Berzsenyi Dániel, Szapphó, Herman Melville, Balassi Bálint és József Attila szavait, eszméit idézik meg költeményeikben. A költői munka rejtelmeibe avat be Maczák Ibolya tanulmánya is, amely az alkotói előmunkálatok kéziratos jegyzetei mellett a Pilinszky-publicisztika filológiai összefüggéseit is figyelembe veszi a Nagyvárosi ikonok című vers értelmezése során. A nagyvárosi élet különös szituációival szembesítenek Hegedüs
Anna versei a Tehetséggondozó Műhelyben, míg Csonka Lujza tárcanovellája – egy lehetséges olvasatban – a városi környezetből való kiszabadulás vágyát fogalmazza meg, életből vett példa segítségével, lírai megközelítésben. Történelem és mitológia, vágy és valóság kereszttüzében a túlélés rejtelmeibe avatnak be Lokodi Imre és Dubán Kitti prózái.
Szerzőnket, barátunkat: Pusztai Zoltánt 70. születésnapja alkalmából a Győr – egy város lelke című tematikus számunkban megjelent versével köszöntjük.
Horváth Nóra (főszerkesztő) – Takács Nándor (szerkesztő)
Tartalom
Túri Katalin: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban. Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány második része)
Acsai Roland: Vendége lesz kezének
Hauptmann Tamás: Havazik
*
Pusztai Zoltán: Színe és fonákja
*
Maczák Ibolya: Az alkotás dicsérete. Pilinszky János Nagyvárosi ikonok című versének elemzése
Bokros Judit: Sörösüveg; Araszolás
Both Balázs: Rilke; Szabó Lőrinc emlékezete
Csehy Zoltán: Örök ősz; Berzsenyi levonja a tanulságot; Egy David Diamond-zongoradarab (Melville sírja)
Győri László: Modrý Kameň; Márványpalota
Méhes Károly: Reggelente; Szigorlat; Rilk-e?; Esti idill
Taizs Gergő: Átkelők
*
Tehetséggondozó Műhely
Hegedüs Anna: ipszilon; anyagfény // 9797; molárisok
Csonka Lujza: Mélylevegő
*
Lokodi Imre: lá Rebi
Dubán Kitti: Lecsószag
*
Juhász Attila: „tudást az egészről […] az egyszervoltakról” (Marafkó László: Írás a tűzfalon)
Urbanik Tímea: „Lassú pillantás gyerekre, fényre, ürességre.” (Christian Bobin: A hét nyolcadik napja)
*
Szolláth Katalin alkotásai
Az a megtiszteltetés ért, hogy idén is zsűritag lehetek az Új Kisfaludy Napok Vers- és prózaírás kategóriájában. A fesztivál időpontja: 2026. április 17–18. A jelentkezési határidő március 23. További tudnivalók a Generációk Művelődési Háza honlapján és az alábbi plakáton. Találkozzunk Győrben, április 17-én!
Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/2. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:
Kurdy Fehér János elemzése szerint Géczi János dekollázsai világra
nyitott ablakok, amelyeken keresztül nemcsak a látvány tárul elénk, hanem a
szemlélő teljes világ-felismerő rendszere is: „a világ létezése kollázs (amint
a dolgok bennünk összeérnek), a világ megértése pedig dekollázs (egyszerre feltakarjuk,
azaz feltárjuk és egyben akaratlanul elfedjük ezt az összeérést). A
szépirodalmi rovatunkban olvasható versek és prózai írások sokféle példán
keresztül szemléltetik, hogy jelentésképző feltakarásként működhetnek többek
között az életünkben váratlanul bekövetkező balesetek és tragédiák is:
megmutatják, hogy „A valóság nem szilárd objektumokból áll, hanem
interakciókból, határok nélküli folyamatokból, történésekből és viszonyokból
épül fel.” (Kurdy Fehér János). A határok elmosódását megtapasztalhatjuk
művészeti alkotások szemlélése közben, családi és párkapcsolataink résztvevőjeként,
vagy éppen (és talán mindenekelőtt) a természettel való egységünkben, erkölcsi
partnerségünkben: „Most rojtos / függöny, eső-zuhany Tihanyra. / Kurta óra,
számot vethetek / ellengő időmmel: lebegő libák, / bárányok cápafoggal, szűkölő
tavak, / foszló ország jótékony leple, / akárha szemfedő, apránként eltakar.”
(Csuday Csaba: Tihany felől borul) A természettel kötött új szerződésünk
nyomán (Michel Serres) felfedezhetjük eredetünket, valahogyan úgy, amiként
Mechiat Zina versében a tenger találkozhat önmagával az őt szemlélő lírai én
tekintetében: „Kinyitom a szemem. / Tükröződik benne a mélység. / Felismeri
magát.” (Apály) Mechiat Zina bemutatkozó verseskötete Juhász Attila
megállapítása szerint „szinte teljes egészében a költői-emberi identitás
kérdéskörét és letisztulási folyamatát helyezi előtérbe”, hasonlóan ahhoz,
ahogyan Géczi János dekollázsai felhívják figyelmünket arra, hogy a világ részei
és szemlélői egyszerre vagyunk, jelölve ezáltal „az antropocén filozófiák és
művészetkritika mára szélessé vált nyomvonalát” (Kurdy Fehér János). És ha már
művészetkritika: Weiss János fordításának és tanulmányának köszönhetően megismerkedhetünk
Johann Christoph Gottsched kritikai költészettanának alapjaival, és tartalmas
ízelítőt kaphatunk az irodalomkritika 18. századi fejlődéstörténetéből, azokból
az esztendőkből, amikor elkezdődött a gondolkodás a kritika lényegéről. A
jelentés, amelynek minden művész a nyomába ered, „egyfajta diaszpóraként
létezik, melyet folyamatosan össze kell gyűjteni és el kell rendezni.” – írja
Kurdy Fehér János, megállapítására pedig rezonálnak Maros Márk verssorai: „Mert
hiába // próbálja szavakba önteni, / ki is ő egyáltalán, mire / kimondja,
megint mást jelent.” Valóban „önmagunk tükröződése csak / sosem létezett / ami
voltunk”, ahogyan Kaprinay Rebeka versében olvassuk? A tükörkép-töredékek gyűjtésében
és elrendezésében talán támaszunk lehet, ha világszemléletünkbe építjük a
meggyőződést, hogy „létezhet létünknek az a dimenziója, ahol lehetséges az
elrendeződés, ahol élhet a bizalom.” (Juhász Attila)
Takács Nándor
Tartalom
Kurdy Fehér János: Együtt. A metaszimbiózis és az engramm Géczi János dekollázsaiban
VASS NORBERT: „Megcéloztam a negyedik műnemet.” – János kalendáriuma (október)
*
Johann Christoph Gottsched: A műítészekről
Weiss János: A kritika a német felvilágosodásban és romantikában. Utószó Johann Christoph Gottsched tanulmányához
*
Czilczer Olga: A táncról szólván; Bádog; Kettő; Árnyék
Csuday Csaba: Tihany felől borul; Valami erotika, kissé adysan; Hőguta; A kobold és a fél zokni; Őszelő; Múltba néz
Mechiat Zina: Apály; Felhőtűz
Maros
Márk: Organon-installációk
Benkovics Judit: A gyöngyvirág
Dalmai Rozi: NaCl; Ketchup
Murányi Zita: preparátum; villanypózna; belső tenger; csönd van
Juhász Zsuzsanna: Méretvétel; Repülés; Törvény
*
Tehetséggondozó
Műhely
Kaprinay Rebeka: (máshol az ősz nem); (jelentést kímélő hangsorok után); ami voltunk; téged; (nem távolságtartás); (a kitágított idő); (te tudnád-e így); (ő nem volt még)
*
Csollán Tamara: A parkolóban köd van; Holnapra legyen meg; Láttam sírni
Zámbó Tamás: Egy a háromból
*
Juhász Attila: „Kinyitom a szemem. Megérkezem […] igazi vagyok magamnak is” (Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le)
Bodrogi
Csongor: Otthon lenni az irodalomban (Mohai V. Lajos: Velence
Budán)
Megjelent a Műhely folyóirat 2025/1. száma, amely honlapunkon teljes terjedelmében olvasható, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz.
Tartalom:
KURCSIS LÁSZLÓ: Interjú 2025
ALBERT SÁNDOR: Tao Te King: egy „fordíthatatlan” mű kétszázötven nyelven
OSCAR WILDE A szobrász; A tanítvány; Theokritosz (Góz Adrienn fordítása)
GELLÉN-MIKLÓS GÁBOR: Megalázott fekete csend; A párna sem igaz
ÍRÁS KÖZBEN FEDÉSBE KERÜLSZ ÖNMAGADDAL. Jubileumi beszélgetés
Gellén-Miklós Gábor költővel
GELLÉN-MIKLÓS GÁBOR: Ainigma
TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY
BOKROS JUDIT: Átvilágítás rétegenként; Még nem tudod
LENCSÉS KÁROLY: Elment a nyár után
SZILÁGYI MÁTÉ: kép; mozaik; Oláh
PÁSZTOR ANDREA: jogosultság; Saját térkép; sarjadás
ROSTÁS MIHÁLY: A zsebem volt; A füst régen gőz volt; Bábozódás okozta stressz
JURE JAKOB: Süketek tanítója, némák tanulója (Lukács Zsolt fordítása)
LORASZKO BÁLINT: A yachtklub (részlet)
ROSS KÁROLY: Parkolópályán
SEBESTYÉN ÁDÁM: A hallgatás tájain (Takács Nándor: Rádiócsend)
HELMRICH MÁRTON: Kóborlások krónikája (Kemény István: Lovag Dulcinea)
 |
| Műhely 2025/1. |
A 2024/25-ös tanév tavaszi szemeszterében közreműködtem a Széchenyi István Egyetem Művészeti Szakkollégiumának tehetséggondozó programjában. Az Égető kérdések és hasznos tanácsok a művészeti és irodalmi publikációkról című kurzus egyik oktatójaként, a Műhely folyóirat irodalmi tehetséggondozó programjának vezetőjeként hat előadást tartottam az Ötlettől a publikációig: a szépirodalmi mű útja elnevezésű tematikus egységben. A Művészeti Szakkollégium sikeres pályázatáról és megvalósult programjairól dr. habil. Horváth Nóra egyetemi docens, a szakkollégium programigazgatója, a pályázat projektmenedzsere adott tájékoztatást a Győri Szalon cikkében.
 |
| A kép forrása: Győri Szalon |
Megjelent a Műhely legfrissebb, 2024/3. száma. A színes pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz.
Tartalom:
GAÁL JÓZSEF KÉPI VILÁGA
GAÁL JÓZSEF: Második tecno-evolucionista kiáltvány
TÚRI KATALIN: Joszif Brodszkij, a drámaíró: a Márvány című drámája. „A lényeg tehát – az Idő.”
BABICS IMRE: 4 epigramma; Tollvégek – avagy spirituális ornitológia (részlet)
URI ASAF: A lejtő vége; Kellene egy háziállat, egy Border Collie; „Félbeszakított élet”; A Pasaréti téri templom harangja, háború közben; Mozgásszabadság; A petrezselyemgyökér
REICHERT GÁBOR: Budapest-képek és -képzetek Galgóczi Erzsébet korai novelláiban
*
TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY
BOGNÁR LEVENTE: Egy tenger is lehet önbizalomhiányos, nem?; 365 fát láttam nálad
HADARICS FANNI BORBÁLA: betűember; pinokkió
*
BIERNACZKY SZILÁRD: Himnusz a Naphoz
VASAS TAMÁS: Elnyúló virrasztás Lazarus nyugalmáért
HAUPTMANN TAMÁS: Kislődi feltámadás
BENESÓCZKY LÁSZLÓ: Keresztény papírcetlik; Utószavak – 2. (Stabat Filius)
*
ANDREJ E. SKUBIC: Idehallgasson, Marjan úr
HEGYI DAMJÁN: Leszállt egy légy a holdkompra, közben elfogyasztottak egy citromtortát
*
RUDAŠ JUTKA: Agni, a nyúl és a tűz (Borut Kraševec: Agni)
ENESEY DIÁNA: Kis világokat kell építeni a szabadság reményének (Caleb Azumah Nelson: Kis világok)
KOVÁCS KRISZTINA: „… emlékek rétegeit keni egymásra…” (Rőhrig Eszter: Ne sírj)
JUHÁSZ ATTILA: „írva van: mégis-remény száll föl velünk” (Devecseri Zoltán: Harmadnapok)
*
A lapszámban GAÁL JÓZSEF festményei láthatók.
 |
| Műhely 2024/3. |
Mitől transzhumán egy lény a képzőművészetben?
Folyóiratunk főszerkesztője, Dr. Horváth Nóra beszélget Gaál József képzőművésszel, művészeti íróval és Székely Zoltán művészettörténésszel, a Rómer Flóris Múzeum igazgatójával 2025. május 6-án 17:00 órakor a győri Esterházy-palotában. A képre kattintva a meghívó teljes méretében megjelenik:
Feleségemmel tagjai voltunk annak az alkotóközösségnek, amely a szájhagyományból és helytörténeti kutatásokból merítve lejegyezte Bakonyszücs meséjét. A Savanyú Jóska fokosa elolvasható a Fehérliliom Népfőiskola oldalán, ahol egyúttal szavazni is lehet a Mese, mese, meskete... pályázatra benevezett művekre. A mese a Napút Online-on is megjelent.
Bakonyszücs meséjét lejegyezték: Babics Imre, Feczkó Péterné, Fódi Istvánné, Fódi Judit, Hasprainé Turi Anikó, Majerné Fódi Katalin, Schandl Melinda, Takács Csomai Zsófia, Takács Nándor. Az illusztrációkat Fódi Istvánné készítette.
2025. április 10-én 17 órakor a győri Zichy-palotában mutatjuk be a Műhely legújabb lapszámát. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
 |
| A képre kattintva a meghívó nagyobb méretben is megtekinthető |
 |
| Műhely 2024/2. |
Megjelent a Vár Ucca Műhely folyóirat legújabb, 86. száma, benne feleségem Lokátor című prózájával.
Tartalom: Villányi László, Győri László, Déri Anna, Magolcsay Nagy Gábor, Bene Adrián, Kukucska Szabolcs, Gál Csaba, Taizs Gergő, Balajthy Ferenc, Ádám Tamás, Bakonyi István, Szauer Ágoston versei.
Takács-Csomai Zsófia, Spindler Zsolt, Szabó Elvira, Mohai V. Lajos, Nagy Lea, Röhrig Eszter (Csokonai-triptichon), Korinek Janka, Ványai Fehér Józse, Csikai Gábor prózái és esszéi.
KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Bodrogi Csongor: Saját úton járó vicinális (Mohai V. Lajos); Váczi Márk: Nosza, induljunk (Fellinger Károly); Hörcher Eszter: A hely, az álom és a fény evangéliuma (Király Sándor)
Petrik Iván: A Veszprémi Művész Céh kiállítása Budapesten
A lapszámban Klimó Károly alkotásai láthatók, a reprodukciókat Mátyás István készítette.
VUM 86. XXV. évfolyam (2024/4) - kiadja a Művészetek Háza Veszprém.
 |
| A kép forrása: a Vár Ucca Műhely Facebook-oldala |
 |
| A képre kattintva a meghívó nagyobb méretben is megtekinthető |
A papíralapú megjelenés előtt 2 héttel online olvasható a Műhely legújabb, 2024/1. száma! A lapszám főszerkesztői köszöntőjéből olvasóink tájékozódhatnak folyóiratunk helyzetéről, az előttünk álló kihívásokról és terveinkről is.
 |
| A Műhely 2024/1. száma a címlapra kattintva is elérhető |
45 éves a MŰHELY, és szeretné megérni a következő születésnapjait is, de ez most egyáltalán nem tűnik biztosnak…
A hazai kultúrafinanszírozás elszomorító állapota miatt folyóiratunk is nehéz helyzetbe került. Segíts, hogy túléljük az ínséges időket!
Ezen a bankszámlaszámon tudsz hozzájárulni a Műhely fennmaradásához:
Műhely Nonprofit Kft.
11737007-20563585-00000000
Hálásan köszönjük!
A Műhely szerkesztői
Gimnáziumi művészettörténet-tanárom fogalmazta meg egy írásában körülbelül tíz évvel ezelőtt, hogy az emberiség megmentésének szempontjából nincs sürgetőbb a képzőművészetnél (sajnos a pontos helyet nem tudom megadni). Akkor meglepődve olvastam ezt a kijelentést; részben azért, mert akkoriban más, főként tudományos diszciplíná(ka)t helyeztem volna előbbre, ha fontossági sorrendet kellett volna köztük felállítani. Ma már másként látom a helyzetet, és bár úgy gondolom, hogy ebből a szempontból sem éri meg versenyeztetni az egyes tudományok és művészetek jelentőségét, megértem az egykori tanárom kijelentése mögötti motivációt. Ehhez a megértéshez jelentősen hozzájárult Magyar Miklós új könyve, mely gazdag képzőművészeti antológia, izgalmas művészettörténeti kalauz, és nem utolsósorban a szerző számára legkedvesebb műalkotások sokszínű albuma is.
Hogy miben segíthet a képzőművészet az emberiség jobb belátásra bírásában, arra rögtön a kötet első, Barangolás a régmúltban című fejezete hívta fel a figyelmemet. Az emberiség bűnei miatt a világra szabadított özönvíz, Noé részegsége, vagy épp a megátalkodott és gőgös emberek haláltáncának művészeti ábrázolásai elgondolkodtatók lehetnek korunk ökológiai, erkölcsi és civilizációs válságaival kapcsolatban is, valamint tanulságos megvilágításba helyezik az Úr merengésének egy különös félmondatát Noé engesztelő áldozata láttán: „… mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve…” (21. o.). Jerome Bosch festményeiről jegyzi meg Umberto Eco, hogy leleplezik pszichénk sötét oldalát (52. o.), de állításának igazságtartalma nemcsak a festő Keresztvitel című képén, hanem a kötetben szintén tárgyalt számos haláltánc- és boszorkányábrázolás kapcsán is ellenőrizhető. Ami a különböző korok művészeit elgondolkodtatta, apokaliptikus vagy épp szürrealista látomásokra indította, az a mi figyelmünkre is számot tart; mintha kulturális örökségünk eme vizuális műremekei emlékeztetni akarnának az emberiség hibáira, egyszersmind mindenkori felelősségére.
A képzőművészeti alkotások által megfogalmazott kérdések és megjelenített krízisek vándortémaként kísérik az emberiség történetét, egészen a kortárs műalkotásokig. Magyar Miklós könyvében Tóth Ernő festményei és szobrai szolgáltatnak erre példát, bizonyítva, hogy képzőművészet, művelődéstörténet és szépirodalom hatékonyan segítik egymást képi kultúránk szimbólumainak és allegóriáinak értelmezésében.
A kötet további fejezetei részletesebb betekintést nyújtanak többek között az impresszionizmus történetébe és legkiemelkedőbb festői (Monet, Renoir) sorsának, pályájának alakulásába; híres művészbarátságok és -szerelmek ébredésébe és tragédiájába, de például abba is, miként hatott az afrikai népek művészete Picasso festészetére.
A kötetben bemutatott műalkotásokról Magyar Miklós részletes leírásokat közöl; ezek hatására az olvasóban is feltámad az igény, hogy tüzetesebben megvizsgálja és megfejtse a képeket, vagy épp Magritte nyomán arra jusson, hogy minden festmény megfejthetetlen misztérium, és mint ilyen „…nem mást jelent, mint az ismeretlent.” (91. o.) A kötet szürrealista festményeit tanulmányozva született az a benyomásom, hogy ha előítéletmentesen vesszük szemügyre őket, tulajdonképpen bármely korszak és stílusirányzat festménye enigmatikussá válik; feltárul az „egyszerűbb” képek szimbólumgazdagsága és többrétűsége is: így segít értelmezni a modern a klasszikust, az absztrakt a kevésbé elvontat (és nem csak fordítva).
Szerb Antal jegyzi meg Száz vers című versantológiájában (Magvető Könyvkiadó, 1957), hogy milyen jó lenne, ha feléledne a régi hagyomány, és az olvasók „kapcsos albumaikba” másolnák ki a kötetekből kedvenc verseiket. Úgy érzem, hasonlóképp javunkra válna – ha Magyar Miklós példáját követve –, mi is készítenénk a magunk számára egy-egy személyes művészeti albumot (az internet és a sokféle digitális eszköz korában mi sem egyszerűbb), hiszen: „Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben, és ki tudja, mit tudsz megmenteni ifjúságodból, amely nem kevésbé szokott elnyargalni, mint rohanó időnk. De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel üres ég alatt. Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg.” – írja Szerb Antal 1944-ben. Magyar Miklós könyve a remek bizonyíték arra, hogy érdemes hasonlóképp gondolnunk a képzőművészeti alkotásokra is.
 |
| Magyar Miklós: Művészek és remekművek. Napkút Kiadó, Budapest, 2023 |
