Személyes történelem

Megjelent a Műhely Személyes történelem című tematikus száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, március elejétől pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Részletek a szerkesztői köszöntőből:

Személyes történelem című tematikus számunk a 2023-as (Ön)életrajz – (Ön)arckép című kétkötetes antológia folytatásának is tekinthető, mely a(z) (auto)biografikus igény mellett (vagy épp helyett) elsősorban konkrét történelmi események, civilizációs erőpróbák (háborúk, járványok) hatását vizsgálja az egyéni (és közösségi) sors alakulására. [...] A válogatásunkban szereplő elbeszélések, versek, tárcanovellák, esszék, interjúk és riportregény-részletek – közvetve vagy közvetlenül – konkrét eseményekhez, személyekhez és helyszínekhez kötődnek, és mint ilyenek, lehetőséget adnak arra, hogy elmerüljünk a legkülönbözőbb korok és vidékek történeteiben. Vértanúk és lovagok, Loyolai Ignác és Napóleon nyomait kutathatjuk Győrben; Bordeaux-ban és Talence-ben fényt deríthetünk Aquitániai Eleonóra és leszármazottja, a Fekete Herceg titkaira; testközelből tapasztalhatjuk meg a második világháború eseményeit: a költői képzeletet követve Belgrádban 1941-ben, valamint a szóbeli emlékezetre támaszkodva 1944–45-ben Zircen; átélhetjük az 1956-os forradalom szomorú következményeit egy dunántúli kisvárosban és Budapesten; végül tanúi lehetünk, hogyan talál otthonra és lesz a város költője Tin Ujević Szarajevóban, s honvágyával küzdve hogyan alkot maradandót a hazájából menekülni kényszerülő Csiky Ágnes Mária Németországban. Részesülhetünk a hely szelleméből a Balaton, a Földközi-tenger és a Rába partján, Karcagon és Szegeden, Érd-Parkvárosban és Felsőrácegres-Dublinban, Sopronban, Liganóban és Kölnben, Erdélyben, Hellászban és Dániában, „beleveszve az Európát uraló időtlenségbe” (Murányi Zita: páracsöpp). [...] Képzőművészeti tehetséggondozó programunk részeként, az (Ön)életrajz – (Ön)arcképhez hasonlóan jelen tematikus számunk is fiatal képzőművészek képeiből válogat. A látomások, menekülések, nehéz érzések, pillanatnyi jóváhagyások, konfliktusok, rezignációk és epikrízisek lenyomatai érzékenyen illusztrálják a történelmi folyamatokba ágyazott személyes sorsok misztériumjátékát. Az alkotók közül többen, mikor először publikáltak nálunk, még középiskolások voltak, mára azonban egyéni hangjukkal utat törtek maguknak a szakmába vezető úton, neves mesterek kezei alatt. Ne tévesszenek meg senkit a születési dátumok – néha egy-egy fiatal mögött súlyosabb, gondterheltebb vagy tapasztalatokban gazdagabb életút van, mint sok „felnőtt” mögött. Az inspirációk sajnos sokszor küzdelmekből és fájdalmakból születnek. A nézők pedig hosszú évek múltán a vásznakról olvashatják le képességeik függvényében a személyes történelmek útjait. 50 számozott példányban Kovács Vivien eredeti linóleummetszetét vehetik kezükbe.

          Horváth Nóra (főszerkesztő) - Takács Nándor (szerkesztő) 

 

 

Tovább

Műhely 2025/2.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/2. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

Kurdy Fehér János elemzése szerint Géczi János dekollázsai világra nyitott ablakok, amelyeken keresztül nemcsak a látvány tárul elénk, hanem a szemlélő teljes világ-felismerő rendszere is: „a világ létezése kollázs (amint a dolgok bennünk összeérnek), a világ megértése pedig dekollázs (egyszerre feltakarjuk, azaz feltárjuk és egyben akaratlanul elfedjük ezt az összeérést). A szépirodalmi rovatunkban olvasható versek és prózai írások sokféle példán keresztül szemléltetik, hogy jelentésképző feltakarásként működhetnek többek között az életünkben váratlanul bekövetkező balesetek és tragédiák is: megmutatják, hogy „A valóság nem szilárd objektumokból áll, hanem interakciókból, határok nélküli folyamatokból, történésekből és viszonyokból épül fel.” (Kurdy Fehér János). A határok elmosódását megtapasztalhatjuk művészeti alkotások szemlélése közben, családi és párkapcsolataink résztvevőjeként, vagy éppen (és talán mindenekelőtt) a természettel való egységünkben, erkölcsi partnerségünkben: „Most rojtos / függöny, eső-zuhany Tihanyra. / Kurta óra, számot vethetek / ellengő időmmel: lebegő libák, / bárányok cápafoggal, szűkölő tavak, / foszló ország jótékony leple, / akárha szemfedő, apránként eltakar.” (Csuday Csaba: Tihany felől borul) A természettel kötött új szerződésünk nyomán (Michel Serres) felfedezhetjük eredetünket, valahogyan úgy, amiként Mechiat Zina versében a tenger találkozhat önmagával az őt szemlélő lírai én tekintetében: „Kinyitom a szemem. / Tükröződik benne a mélység. / Felismeri magát.” (Apály) Mechiat Zina bemutatkozó verseskötete Juhász Attila megállapítása szerint „szinte teljes egészében a költői-emberi identitás kérdéskörét és letisztulási folyamatát helyezi előtérbe”, hasonlóan ahhoz, ahogyan Géczi János dekollázsai felhívják figyelmünket arra, hogy a világ részei és szemlélői egyszerre vagyunk, jelölve ezáltal „az antropocén filozófiák és művészetkritika mára szélessé vált nyomvonalát” (Kurdy Fehér János). És ha már művészetkritika: Weiss János fordításának és tanulmányának köszönhetően megismerkedhetünk Johann Christoph Gottsched kritikai költészettanának alapjaival, és tartalmas ízelítőt kaphatunk az irodalomkritika 18. századi fejlődéstörténetéből, azokból az esztendőkből, amikor elkezdődött a gondolkodás a kritika lényegéről. A jelentés, amelynek minden művész a nyomába ered, „egyfajta diaszpóraként létezik, melyet folyamatosan össze kell gyűjteni és el kell rendezni.” – írja Kurdy Fehér János, megállapítására pedig rezonálnak Maros Márk verssorai: „Mert hiába // próbálja szavakba önteni, / ki is ő egyáltalán, mire / kimondja, megint mást jelent.” Valóban „önmagunk tükröződése csak / sosem létezett / ami voltunk”, ahogyan Kaprinay Rebeka versében olvassuk? A tükörkép-töredékek gyűjtésében és elrendezésében talán támaszunk lehet, ha világszemléletünkbe építjük a meggyőződést, hogy „létezhet létünknek az a dimenziója, ahol lehetséges az elrendeződés, ahol élhet a bizalom.” (Juhász Attila)

Takács Nándor

Tartalom

Kurdy Fehér János: Együtt. A metaszimbiózis és az engramm Géczi János dekollázsaiban

VASS NORBERT: „Megcéloztam a negyedik műnemet.” – János kalendáriuma (október)

*

Johann Christoph Gottsched: A műítészekről

Weiss János: A kritika a német felvilágosodásban és romantikában. Utószó Johann Christoph Gottsched tanulmányához

 *

Czilczer Olga: A táncról szólván; Bádog; Kettő; Árnyék

Csuday Csaba: Tihany felől borul; Valami erotika, kissé adysan; Hőguta; A kobold és a fél zokni; Őszelő; Múltba néz

Mechiat Zina: Apály; Felhőtűz 

Maros Márk: Organon-installációk

Benkovics Judit: A gyöngyvirág

Dalmai Rozi: NaCl; Ketchup

Murányi Zita: preparátum; villanypózna; belső tenger; csönd van

Juhász Zsuzsanna: Méretvétel; Repülés; Törvény 

*

Tehetséggondozó Műhely

Kaprinay Rebeka: (máshol az ősz nem); (jelentést kímélő hangsorok után); ami voltunk; téged; (nem távolságtartás); (a kitágított idő); (te tudnád-e így); (ő nem volt még) 

* 

Csollán Tamara: A parkolóban köd van; Holnapra legyen meg; Láttam sírni

Zámbó Tamás: Egy a háromból 

* 

Juhász Attila: „Kinyitom a szemem. Megérkezem […] igazi vagyok magamnak is” (Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le) 

Bodrogi Csongor: Otthon lenni az irodalomban (Mohai V. Lajos: Velence Budán)

 

Tovább

Műhely 2025/3.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/3. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

„A színészet egész embert kíván, és ha az ember igazán jó akar lenni benne, mindenét oda kell adnia.” – idézi William Somerset Maugham regényének egyik tételmondatát Sümegi István, aki esszéjében a Színház cselekményeben kibontakozó filozófiát vizsgálja, s fedez fel tartalmi-gondolati analógiát Maugham regénye és az Iskola a határon látásmódjában. Amikor úgy tapasztaljuk, hogy szerepeink nem eresztenek, és szünet nélküli színjátszásra, teljesítményünk állandó fokozására kényszerítenek, segíthet a regény-főhősök, Júlia Lambert, illetve Medve és Bébé felismerése: „annak megértése, hogy nemcsak szereplők, hanem nézők is, s mint ilyenek, korlátozhatatlanul szabadok” vagyunk. Erre a szabadságélményre rezonálnak szépirodalmi összeállításunk versei is. Zsigmond Soma versei színházi környezetben, egy épülő díszlet tárgyainak azonosításában ismerik fel az én megképződésének felszabadító logikáját; a színpadon megkerülhetetlen referenciaként jelen lévő asztal pedig minden más díszletet feleslegessé tesz, ha a „vigasztalás asztalává” válhat (Bödecs László: Békejobb), s mellette ülve megoszthatjuk egymással élettapasztalatainkat. „Olyan szeretnék lenni, amilyen már valaki volt.” – fogalmazódik meg a kívánság Zsigmond Soma Kaspar című versében. „Ha már a szabadság annyit jelent: / szabadnak lenni egymásra” (Tatár Sándor: Most már), úgy valóságunk „felesleges kerülőútja” (Fellinger Károly: Vadkomló) helyett szívesen elmerülünk emlékeinkben; de mi történik, ha a lélek valamely forradalma (Zsirai László: Amnézia) vagy az eszmélet földrengései (Radnai László: szédület reng a föld) folytán az évek hirtelen emléktelennek bizonyulnak (Gál Csaba: Törmelék), a belső világok felidézése (Kukucska Szabolcs: kognitív disszonancia) lehetetlennek tűnik, s „Törött üvegek várják a földön, / hogy valaki összerakja őket.” (Varga Dávid: 3:45)? – Az emlékezés efféle csapdáival, a múlt rekonstrukciójának nehézségeivel foglalkoznak Szabó Máté Mihály novellái és Benkő Imola Orsolya regényrészlete (Bárd által). Midőn „Telehold mered / emberarc tükrébe. Nem / ismer magára...” (André András: Haikukucskák), talán mégis akad valaki, aki szüntelenül néz bennünket földi színpadunk pusztaságában; Joszif Brodszkij karácsonyi verseinek lebilincselően izgalmas elemzésével, Túri Katalin tanulmányának első részével zárjuk szépirodalmi összeállításunkat. Szénási Zoltán jóvoltából Takács Zsuzsa életútinterjújáról olvashatunk recenziót, Enesey Diána pedig Horváth András Dezső regényére támaszkodva segít eligazodni a férfi lélek univerzumában.

 Takács Nándor

Tartalom

RŐHRIG ESZTER: Szőlőcsutka, létra, dieppe-i kő – Kohán Ferenc képeiről

SÜMEGI ISTVÁN: Színház az egész világ. Maughamról (bőségesen) és Ottlikról (néhány szóban)

TATÁR SÁNDOR: Most már

ZSIGMOND SOMA: Kaspar; Körvonalak

BÖDECS LÁSZLÓ: Békejobb; Közelítő lépés

•

ANDRÉ ANDRÁS: Haikukucskák

FELLINGER KÁROLY: Kígyókő; Vadkomló

KUKUCSKA SZABOLCS: kognitív disszonancia; receptív analízis

GÁL CSABA: Kiváló alattvaló; Törmelék; Gyógyítás helyett; Előre pihend ki

ZSIRAI LÁSZLÓ: Amnézia; Versek leplébe

RADNAI ISTVÁN: aszimmetriák; szédület reng a föld

•

TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY

VARGA DÁVID: 3:45; A hajnal csendje; D osztály

•

BENKŐ IMOLA ORSOLYA: Bárd által

SZABÓ MÁTÉ MIHÁLY: Jürgen Korovitzky mindenre gondol; Hajnalka éhes

•

TÚRI KATALIN: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban.

Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány első része)

•

SZÉNÁSI ZOLTÁN: „nem hiszek az idő hatalmában” (Takács Zsuzsa:

Átkelés a Szuezi-csatornán: Beszélgetések Wirth Imrével)

ENESEY DIÁNA: A férfi lélek univerzuma (Horváth András Dezső:

Legjobban a nőktől féltem)

•

KOHÁN FERENC alkotásai

Tovább

Omega, Omega...

Szépirodalmi alkotómunkám mellett 2025 májusa óta újságírással is foglalkozom: cikkeket írok az Omega együttes lemezeiről a Volt egyszer egy beatkorszak számára. Örömmel tölt el, hogy a Hangőr Egyesület nagyszerű kezdeményezéséhez társulhatok ezekkel az írásokkal, és ezúton is köszönöm a szerkesztő, Vass Norbert támogatását! Az eddig megjelent cikkekben két nagylemez bemutatására-elemzésére vállalkozom, illetve kísérletet teszek arra, hogy kulcsmotívumokat találjak az Omega gazdag és változatos életművében:

Mostoha sorsú remekmű – 55 éves az Omega Éjszakai országút című albuma

„Csak az számít, hogy ott van-e a lélek” – Az Omega-hangzás esszenciális alkotóelemeinek nyomában

A Tűzvihartól Az égben lebegők csarnokáig – 50 éve jelent meg az Omega Nem tudom a neved című nagylemeze

Az Omega 2004 szeptemberében, a Puskás Ferenc Stadionban

Tovább

Műhely 2024/2.

Új arculattal jelentkezik a Műhely legfrissebb, 2024/2. száma. A színes pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. 

Tomaž Šalamun halálának 10. évfordulóján gazdag összeállítással emlékezünk a világhírű szlovén költőre, Lukács Zsolt elkötelezett műfordítói munkájának köszönhetően. Aleš Debeljak levele és recenziója, Miklavž Komelj halotti beszéde és verse, Aleš Šteger interjúja és emlékverse mellett természetesen Tomaž Šalamuntól is közlünk szövegeket: 2003-as ünnepi megnyitóbeszédét a ljubljanai Őszi Könyvvásárról, valamint válogatást húgának írt leveleiből és különböző versesköteteiben publikált költeményeiből.

Nagy Gáspár 75. születésnapja alkalmából pályatársa, Devecseri Zoltán emlékezik a költőre tisztelgő átiratával; a Doktor Zsivágó angol fordítóját, az oxfordi magyarok barátját, Max Haywardot Gömöri György idézi meg esszéjében.

Az új lapszámban irodalmi Tehetséggondozó Műhelyünk 2023/24. tanévének hallgatói mutatkoznak be egy-egy verssel: Papffy Mihály költeményeivel már találkozhattak olvasóink, Bognár Levente, Farkas Hanna, Hadarics Fanni Borbála és Póda Boglárka pedig először jelentkeznek műveikkel folyóiratunkban. 

Versrovatunkban Csiby Édua Boglárka, G. István László, Murányi Zita, Bartusz-Dobosi László és Stermeczky Zsolt Gábor versei, prózarovatunkban Regdon Margit és Orbán Gábor novellái olvashatók.

Kritikai rovatunkban Mohai V. Lajos könyveiről Kovács Krisztina, illetve Enesey Diána, Iancu Laura kötetéről Bokros Judit, Tóth Kinga kötetéről Pintér Viktória recenzióját közöljük.

A lapszámban Fekete Boglárka és Metka Krašovec festményei láthatók.

Műhely 2024/2.

Tovább

Lapajánló: Vár Ucca Műhely 86.

Megjelent a Vár Ucca Műhely folyóirat legújabb, 86. száma, benne feleségem Lokátor című prózájával.

Tartalom: Villányi László, Győri László, Déri Anna, Magolcsay Nagy Gábor, Bene Adrián, Kukucska Szabolcs, Gál Csaba, Taizs Gergő, Balajthy Ferenc, Ádám Tamás, Bakonyi István, Szauer Ágoston versei. 

Takács-Csomai Zsófia, Spindler Zsolt, Szabó Elvira, Mohai V. Lajos, Nagy Lea, Röhrig Eszter (Csokonai-triptichon), Korinek Janka, Ványai Fehér Józse, Csikai Gábor prózái és esszéi.

KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Bodrogi Csongor: Saját úton járó vicinális (Mohai V. Lajos); Váczi Márk: Nosza, induljunk (Fellinger Károly); Hörcher Eszter: A hely, az álom és a fény evangéliuma (Király Sándor)

Petrik Iván: A Veszprémi Művész Céh kiállítása Budapesten

A lapszámban Klimó Károly alkotásai láthatók, a reprodukciókat Mátyás István készítette.

VUM 86. XXV. évfolyam (2024/4) - kiadja a Művészetek Háza Veszprém.

A kép forrása: a Vár Ucca Műhely Facebook-oldala

Tovább

Szabó Béla – Juhász Attila: Színek – Világok

A 23. Győri Könyvszalon alkalmából, 2024. november 17-én mutattuk be Szabó Béla fotográfus és Juhász Attila költő új közös kötetét, amely Színek – Világok címmel látott napvilágot. A könyvbemutatón a szerzők felidézték barátságuk és művészi együttműködésük indulását; a Tenger Csend című kötet (2017) kapcsán meséltek alkotói inspirációikról, valamint megosztották a közönséggel az új könyv elkészülésének műhelytitkait is. Az eseményről a Győri Szalonban olvasható beszámoló, ezen a linken. 

A fotót Szabó Béla szíves hozzájárulásával adom közre

A kötet borítója

Tovább

Műhely 2023/5–6., (Ön)életrajz – (Ön)arckép

A Műhely folyóirat honlapján már böngészhető az (Ön)életrajz – (Ön)arckép című tematikus számunk, melyet a szerkesztői köszöntőből idézett részlettel ajánlók olvasóink figyelmébe:

Az (Ön)életrajz – (Ön)arckép című, 2023-as Műhely-lapszám szövegeinek összegyűjtésekor több szerzőnk is azzal fogadta el felkérésünket, hogy örömmel szerepelnek tematikus számunkban, hiszen műveikben folyamatosan önéletrajzukat írják. A legtöbb esetben ennél minden bizonnyal áttételesebben szólalnak meg a szövegek, de mint azt összeállításunkat böngészve Olvasóink is megtapasztalhatják, autobiográfia és autofikció műfaji skáláján sokféle alkotói megközelítés létezik, így a versek alanyai, a prózai szövegek elbeszélői megannyi különböző módon tesznek kísérletet az olvasók és önmaguk megszólítására. Az első fejezetben írói (ön)portrék, művészportrék olvashatók: (ön)életrajzok, versek, novellák, értekező prózai írások. A második fejezet a lírai (ön)életrajzokat, (ön)arcképeket gyűjti egybe, melyek nem választhatók el élesen a gyermekkor emlékeit felidéző versektől, novelláktól és regényrészletektől, amelyekben más motívumok mellett a felnőtté válás problémái tematizálódnak, különböző élettöredékek kerülnek fókuszba az önmegértés vagy éppen az önfeledt játék kedvéért. Összeállításunk utolsó fejezete az identitás fogalmát járja körül, egyéni és közösségi szinten, változatos megközelítésekben és értelmezésekben.

Legutóbbi, Tánc című tematikus kiadványunkat azzal vezettük fel, hogy „az elmúlt évek egyik legnagyobb terjedelmű Műhelyét tartja kezében az olvasó” (2022/5–6). 2023-as tematikus számunk méretei még a tavalyinál is nagyobbra nőttek, ezért döntöttünk a két kötetben való kiadás mellett. Hálásak vagyunk szerzőinknek, akik a legkülönbözőbb műfajú, kiváló írásokkal leptek meg bennünket. Amint Olvasóink a két legutóbbi normál lapszám kapcsán már értesülhettek róla, 50–50 példányban digitális nyomatokkal ellátott egyedi, számozott példányokat is készítettünk, melyek már gyűjtői értéket is képviselnek. Úgy érezzük, hogy az (Ön)életrajz – (Ön)arckép című tematikus lapszám 950 normál példánya mellé összeállított 50 egyedi, díszkötéssel megjelentetett példány a magyar lapkiadás egyik legkülönlegesebb kiadványa lett. 13 eredeti műalkotást tarthatnak kezükben a speciális lapszámok olvasói, melyek a folyóiratból kiemelve keretezhetők. Vizuális tehetséggondozó programunknak köszönhetően a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola diákjai kimagaslóan komoly színvonalú munkákat készítettek számunkra. A normál lapszámok minden műalkotást reprodukcióként tartalmaznak színesben, 50 példányban pedig megtalálható 13 eredeti alkotás is. A speciális lapszámok megrendelhetők a szerkesztőség e-mail címén.

A tematikus szám kötetei online a képekre kattintva olvashatók:

1. kötet

2. kötet

Tovább