A zEtna folyóirat Szép, egyenes (XXVII/7.) számában feleségem prózája (Kórlap), és egy új Bakonyicum-versem is olvasható (Valamiről mindig megfeledkezünk). A teljes lapszám ezen a linken érhető el.
![]() |
| A kép forrása: zEtna |
A zEtna folyóirat Szép, egyenes (XXVII/7.) számában feleségem prózája (Kórlap), és egy új Bakonyicum-versem is olvasható (Valamiről mindig megfeledkezünk). A teljes lapszám ezen a linken érhető el.
![]() |
| A kép forrása: zEtna |
Megjelent a Vigilia szeptemberi száma, benne feleségem rövidprózájával.
A lapszám tartalma:
Legújabb számunk élén „Közösségünk Krisztusban” címmel olvashatnak részletet Thomas Mertontól, amely bevezetésül is szolgál „A keresztény közösség” című tematikus összeállításhoz. A tematikus részben Orosz Gábor Viktor „Jellem, narratíva és a barátság. Stanley Hauerwas közösségfelfogásáról”, Stephanie Dietrich „Eucharisztia és diakónia”, Vaszíliosz Gondikákisz „Az Isteni Liturgia: beavatás a Háromság titkába” és Török Csaba „»Nem vagyok én próféta, sem próféta fia«. A prófétálás nehéz kenyeréről” című írása szerepel. A Vigilia beszélgetése rovatba Orosz Gábor Viktor és Görföl Tibor készített interjút Stanley Hauerwasszal, akinek a „Jesus changes everything. A new world made possible” című könyvéből olvasható két részlet az Esszék rovatban Görföl Tibor fordításában és „Stanley Hauerwas és a teológiai etika” című bevezetésével. A Napjaink rovat Berki Bettina SSS „Közöttünk születik az Élet”, Pálfai Zoltán „Gyümölcsérlelő gyengeségeink” és Udvarhelyi Zsuzsanna „Sokféleség és sebzettség a közösségeinkben” című írását közli, a Mai meditációk pedig részleteket Thomas Merton naplóiból.
A szépirodalmi részben Zadie Smith 2024 novemberében, a Kenyon Review irodalmi díja átvételének alkalmából elhangzott köszönőbeszéde, Orosz-Réti Zsófia „Kritika és közösség. A vallás megjelenése Zadie Smith regényeiben” című tanulmánya, Fekete Vince, Tóth Krisztina, Adam Zagajewski, Jász Attila, Markó Béla és Tatár Sándor versei, Takács-Csomai Zsófia rövidprózája, Magyar Miklós „Bűn és bűnhődés a középkori Franciaországban” című esszéje, Pályi András „Az eltűnt Megváltó nyomában. Jerzy Grotowskiról” című tanulmánya és Ludwik Flaszen „Gnózis” című írása olvasható.
A Kritika rovatban Görföl Balázs ír Tatár Sándor „Nincs másik mese. Válogatott és új versek” című kötetéről, a Szemle rovatban Baán István a „Kánonok könyve” című kiadványt, Radvánszky Anikó pedig Annie Ernaux „A szégyen” című kisregényét ismerteti.
Feleségem újabb kisőprózái olvashatók a zEtnán (Doziméter), valamint a Népszava Nyitott mondatában (Vérvonal).
Apró test piheg a hófehér, feliratos dunyha alatt. Szuszogása horkolásba torkollik, és amikor nagyot horkantva felébreszti saját magát, körülnéz. Péter! – mondja elfúló hangon, és mivel senki sem jön, egy újabb álomba mélyed. A csuklóját gézzel az ágyhoz rögzítettek, így nem tud utánamenni. (Vérvonal)
![]() |
| Forrás: Nyitott mondat |
A bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor nyílt napján, július 4-én 15:00 órától Toókos János testvér beszélget bakonybéli kötődésű költőkkel, írókkal. A beszélgetésen Bokros Judit, Gellén-Miklós Gábor és Kiss Judit Ágnes mellett feleségemmel, Takács-Csomai Zsófiával mindketten részt veszünk. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
A programon való részvételhez előzetes regisztráció nem szükséges. A helyszínen látogatói belépőjegy váltásával + csoporthoz csatlakozás díjával vehető igénybe.
![]() |
| A kép forrása: Szent Mauríciusz Monostor |
Megjelent a Szélesvíz folyóirat 2026/1. száma, benne feleségem prózájával, valamint két új Bakonyicum-versemmel. A lapszám bemutatója 2026. június 11-én 17:00 órakor lesz a Jókai Mór Városi Könyvtárban (Pápa, Fapiac tér 14.). Szeretettel várjuk az érdeklődőket!
Feleségem új kisprózája olvasható az Új Forrás online-on:
Kakaóját figyelte, rajta a tej fölét. A kis hártya kitartóan megfeszült, a széle elvált a folyadéktól, és középen szurokszínűvé vált. A sors gyakorta azokat szoktatja nagyobb alázatra, akik különben maguk is kellőképp előzékenyek.
![]() |
| Forrás: Új Forrás online |
Feleségem négy új kisprózája (Téglafal, Eldobható, Ladik, Kútkáva) olvasható a 2026. márciusi Látóban.
Aranyos csengettyűként bongott az ereszen, majd nagyot koppanva ért földet a bogár, s Ottó – miközben átvetette magát a kútkáván – arra gondolt, milyen szép is volt ez a hang, melyet életében utoljára hallott. Nem vitt magával mást, csak a kút dohos szagát, és beteljesületlen életét. (Részlet a Kútkávából)
![]() |
| Fotó: Takács-Csomai Zsófia |
Feleségem Days Past Ovulation című, friss prózáját ajánlom a SZIFONline-ról:
„A váróterem zsúfolásig telve. Egymást méregetjük, és tippelünk, vajon ki hányadjára van itt, és kinek mi baja lehet – mert biztosan hibás valamelyik sejtünk, anyagcserefolyamatunk, vagy csak rossz emberek vagyunk, és kész.”
![]() |
| Kattints a képre az olvasáshoz! |
Feleségem utóbbi időben megjelent prózáit ajánlom az Olvasók figyelmébe. A Népszava Nyitott mondatában a Pikkely és a Flaszter, az Irodalmi Szemle online-on a Zsömle és a Non plus ultra, a SZIFONline-on a Mari egy napja, a zEtnán pedig az Allé és az Ahol halott van, ott nem lehet című írásai jelentek meg.
„Elérkezett az idő, hogy Szent Mihály lova mellett lépkedve a gyászmenet utolsó útjára kísérje az eltávozót. Erős férfiak ragadták meg, hogy összehangolt mozdulattal vállukra emeljék a koporsót. A menet lassan haladt, innen-onnan mormogás, sustorgás hallatszott, másutt halk, döcögő énekszó. A temető kapujában állt a pap, de nem azért, hogy temessen. A dogma tiltja, hogy öngyilkost szentelt földbe helyezzen, mondta Bibliával a kezében. Csorgott az izzadság a koporsóvivők hátán, arcán. A sír nincs kiásva, nincs is hova eltemetni, erősködött a pap. Az asszonyok a fejükhöz kaptak, a férfiak tekintetében harag lobbant. A gyerekek érezték, hogy valami rendkívüli történik, a gyámoltalanabbak sírva fakadtak. A pap rendíthetetlenül állt a temető zárt kapuja előtt. Maroknyi férfi vált ki a tömegből, ásókat és lapátokat hoztak, és ásni kezdtek a kerítés mellett.”
Négy új Bakonyicum-versem olvasható a Vár Ucca Műhely 89. (2025/3.) számában: Kövek az erdőben; Erdei csoda; A kert és a szoba; A fenyvesben. Ugyanebben a lapszámban jelentek meg feleségem miniprózái is, a Csurifészek és a Gyufaszál.
Feleségem két új prózája olvasható a Spanyolnátha művészeti folyóiratban.
„Egészen a homlokomig húztam a takarót, és füleltem. Halk, aprócska koppanásokat hallottam, melyek egyre közeledtek felém. Nem mertem odanézni, mert biztosra vettem, hogy eljött értem a boszorkány, hogy elvigyen magával a mélybe. Akkor csak azt kívántam, bár szűnne meg a zaj, és lenne végre csend! Lélegzetvisszafojtva rimánkodtam, hogy hadd maradhassak mégis!”
![]() |
| A kép forrása: Spanyolnátha művészeti folyóirat |
Feleségem újabb prózái olvashatók a Nyitott mondatban (Gyurgyalagok vonulása), a SZIFONline-on (Extraszisztolé), valamint az Irodalmi Szemle oldalán (Platán; Töredékek).
„Emma a park fáit figyeli. Jelenleg a pad deszkája számára az egyetlen biztos alap. Nem akar felkelni, nem tudja, hova menjen. Haza nem indulhat a kimondatlan elvárások birodalmába. Barátai rég elköltöztek a városból, őt hátra hagyták, koloncnak. Cipőjére hull egy elsárgult platánlevél. A retiküljéből előveszi a karamellás cukorkát, hogy elűzze savanyú szájízét. Egy kisfiú szalad el előtte. Mikor lesz nekem gyerekem, sóhajtja. A cukorka lágyan olvad szét a szájában, a fogaira ragadó tölteléket nyelvével, majd, miután meggyőződött róla, hogy senki nem figyeli, ujjkörmével kapargatja le. Jelentős döntést kell hoznia: marad vagy elmegy.”
![]() |
| Forrás: Népszava |
Feleségem újabb kisprózái olvashatók a Napút Online-on (Körforgalom; Barázda; Tanulópénz).
„Ilyenkor inkább kimegy a helyiségből, hátha az elhangzott szavai is követik, és nem pattognak tovább a konyha falai között. Dühös magára, dühös a szavakra, amiket már nem talál. Érzi, hogy eljárt felette az idő, könyörtelenül felmorzsolta testi erejét, hanyagul vagy gonosz módon meghagyva akaraterejét. Akármennyire is vágyja az embereket még az életébe, nem bír velünk: fárasztónak, és patetikusnak érez minket.” (Barázda)
![]() |
| A kép forrása: Napút Online |
Feleségem két új prózája (Szilánkosra tört; Harisnya) olvasható az Ambroozia legfrissebb, 2025/2. számában.
„– Aput kedden hamvasztották el. Ha a koporsós temetést választottuk volna, ami jóval drágább, akkor szép lassan semmisülne meg a teste. A test szövetei az oxigénellátás megszűnésével és a leálló vérkeringés miatt elsorvadnak. Van, hogy pár nap után hallani a sírhant alól egy tompa ’pfúh’ hangot. Ilyenkor távozik a gáz, ami felgyülemlett a halál beálltától kezdve. Végül csak a csontváz marad, majd az is elporlad.”
![]() |
| Forrás: Ambroozia |
Feleségem A költő szintet lép című prózája is megjelent a Nyitott mondat Rejtő 120-összeállításában, amelyet a következő gondolatokkal ajánlanak az olvasók figyelmébe: „Az 1905. március 29-én született Rejtő Jenő szellemiségének, életének és írásainak felidézését kértük szerzőinktől összeállításunk számára; a megszületett szövegek arra is példát mutatnak, hogyan emlékszünk rá, és miként közelíthetünk alkotásaihoz nyolcvankét évvel a halála után.”
![]() |
| Rejtő Jenő |
Feleségemmel tagjai voltunk annak az alkotóközösségnek, amely a szájhagyományból és helytörténeti kutatásokból merítve lejegyezte Bakonyszücs meséjét. A Savanyú Jóska fokosa elolvasható a Fehérliliom Népfőiskola oldalán, ahol egyúttal szavazni is lehet a Mese, mese, meskete... pályázatra benevezett művekre. A mese a Napút Online-on is megjelent.
Bakonyszücs meséjét lejegyezték: Babics Imre, Feczkó Péterné, Fódi Istvánné, Fódi Judit, Hasprainé Turi Anikó, Majerné Fódi Katalin, Schandl Melinda, Takács Csomai Zsófia, Takács Nándor. Az illusztrációkat Fódi Istvánné készítette.
Feleségem Rózsafüzér című, most megjelent prózáját ajánlom a Tiszatáj online-ról:
„Apácák ülnek a padokban, duruzsolás száll végig a fő-, és mellékhajókban, hullámként megtörve a tabernákulumnál. Aranyozott jelenet alatt őrzik az oltáriszentséget. Világlik az örökmécs, ezüstös tartóján megcsillan a napfény. Por száll fel a tömjénfüsttel, szemcséi végigkövetik Jézust a keresztúton, végül a szenteltvíztartó előtti résen át lehullanak a kriptába. Titkokat őriz a márványlapok alatti mély.”
Feleségem A madársóska című, most megjelent prózáját ajánlom az Irodalmi Szemle oldaláról.
„Továbbra sem mozdult. Talán arra várt, hogy tiszta legyen a levegő, és eliszkolhasson. Esetleg a zuhanásban megsérült, és ha akart sem tudott volna elmenekülni a veszély elől.”
![]() |
| Forrás: Mandy Kerr @ irodalmiszemle.sk |
A Vár Ucca Műhely folyóirat 25. születésnapja alkalmából rendezett jubileumi felolvasóesten feleségemmel mindketten részt vettünk – ezúttal csupán virtuálisan – a folyóiratban közölt szövegeinkkel: Zsófi Lokátor című novelláját, én pedig Lelépés című versemet olvastam fel azon a videofelvételen, amelyet Fenyvesi Ottó főszerkesztőnek küldtünk el. A veszprémi Művészetek Házában tartott ünnepségről a vehir.hu oldalán olvasható beszámoló.
Felolvasásink megtekinthetők az alábbi linkeken:
![]() |
| Takács Nándor: Lelépés |
![]() |
| Takács-Csomai Zsófia: Lokátor |
Megjelent a Vár Ucca Műhely folyóirat legújabb, 86. száma, benne feleségem Lokátor című prózájával.
Tartalom: Villányi László, Győri László, Déri Anna, Magolcsay Nagy Gábor, Bene Adrián, Kukucska Szabolcs, Gál Csaba, Taizs Gergő, Balajthy Ferenc, Ádám Tamás, Bakonyi István, Szauer Ágoston versei.
Takács-Csomai Zsófia, Spindler Zsolt, Szabó Elvira, Mohai V. Lajos, Nagy Lea, Röhrig Eszter (Csokonai-triptichon), Korinek Janka, Ványai Fehér Józse, Csikai Gábor prózái és esszéi.
KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Bodrogi Csongor: Saját úton járó vicinális (Mohai V. Lajos); Váczi Márk: Nosza, induljunk (Fellinger Károly); Hörcher Eszter: A hely, az álom és a fény evangéliuma (Király Sándor)
Petrik Iván: A Veszprémi Művész Céh kiállítása Budapesten
A lapszámban Klimó Károly alkotásai láthatók, a reprodukciókat Mátyás István készítette.
VUM 86. XXV. évfolyam (2024/4) - kiadja a Művészetek Háza Veszprém.
![]() |
| A kép forrása: a Vár Ucca Műhely Facebook-oldala |