A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerkesztői jegyzet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szerkesztői jegyzet. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. február 24., kedd

Személyes történelem

Megjelent a Műhely Személyes történelem című tematikus száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, március elejétől pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Részletek a szerkesztői köszöntőből:

Személyes történelem című tematikus számunk a 2023-as (Ön)életrajz – (Ön)arckép című kétkötetes antológia folytatásának is tekinthető, mely a(z) (auto)biografikus igény mellett (vagy épp helyett) elsősorban konkrét történelmi események, civilizációs erőpróbák (háborúk, járványok) hatását vizsgálja az egyéni (és közösségi) sors alakulására. [...] A válogatásunkban szereplő elbeszélések, versek, tárcanovellák, esszék, interjúk és riportregény-részletek – közvetve vagy közvetlenül – konkrét eseményekhez, személyekhez és helyszínekhez kötődnek, és mint ilyenek, lehetőséget adnak arra, hogy elmerüljünk a legkülönbözőbb korok és vidékek történeteiben. Vértanúk és lovagok, Loyolai Ignác és Napóleon nyomait kutathatjuk Győrben; Bordeaux-ban és Talence-ben fényt deríthetünk Aquitániai Eleonóra és leszármazottja, a Fekete Herceg titkaira; testközelből tapasztalhatjuk meg a második világháború eseményeit: a költői képzeletet követve Belgrádban 1941-ben, valamint a szóbeli emlékezetre támaszkodva 1944–45-ben Zircen; átélhetjük az 1956-os forradalom szomorú következményeit egy dunántúli kisvárosban és Budapesten; végül tanúi lehetünk, hogyan talál otthonra és lesz a város költője Tin Ujević Szarajevóban, s honvágyával küzdve hogyan alkot maradandót a hazájából menekülni kényszerülő Csiky Ágnes Mária Németországban. Részesülhetünk a hely szelleméből a Balaton, a Földközi-tenger és a Rába partján, Karcagon és Szegeden, Érd-Parkvárosban és Felsőrácegres-Dublinban, Sopronban, Liganóban és Kölnben, Erdélyben, Hellászban és Dániában, „beleveszve az Európát uraló időtlenségbe” (Murányi Zita: páracsöpp). [...] Képzőművészeti tehetséggondozó programunk részeként, az (Ön)életrajz – (Ön)arcképhez hasonlóan jelen tematikus számunk is fiatal képzőművészek képeiből válogat. A látomások, menekülések, nehéz érzések, pillanatnyi jóváhagyások, konfliktusok, rezignációk és epikrízisek lenyomatai érzékenyen illusztrálják a történelmi folyamatokba ágyazott személyes sorsok misztériumjátékát. Az alkotók közül többen, mikor először publikáltak nálunk, még középiskolások voltak, mára azonban egyéni hangjukkal utat törtek maguknak a szakmába vezető úton, neves mesterek kezei alatt. Ne tévesszenek meg senkit a születési dátumok – néha egy-egy fiatal mögött súlyosabb, gondterheltebb vagy tapasztalatokban gazdagabb életút van, mint sok „felnőtt” mögött. Az inspirációk sajnos sokszor küzdelmekből és fájdalmakból születnek. A nézők pedig hosszú évek múltán a vásznakról olvashatják le képességeik függvényében a személyes történelmek útjait. 50 számozott példányban Kovács Vivien eredeti linóleummetszetét vehetik kezükbe.

          Horváth Nóra (főszerkesztő) - Takács Nándor (szerkesztő) 

 


 

2026. február 15., vasárnap

Műhely 2025/4.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/4. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

Tematikus lapszámunk előtt az utolsó 2025-ös „normál” számunkat tartják kezükben, s ahogy fekete-fehér kiadványainknál már megszokhatták, a folyóirat online verzióját színesben is megtekinthetik a honlapunkon. A 2-es számban közölt Géczi János-képek és most Szolláth Katalin munkái színes változatért kiáltanak, ezért is örülünk, hogy a külön ISSN-számmal rendelkező online anyagban az apróbb részletekben is elmerülhetnek olvasóink. Régóta szerettük volna már egy teljes lapszám vizuális anyagát Szolláth Katalinnak szentelni, és most a kerek születésnap alkalmából sikerült is! Sok szeretettel köszöntjük! Az alkotó ars poeticája mellett Árvai-Józsa Kitty művészettörténész gondolatait is közöljük, aki kiemeli, hogy milyen fontosak az hommage-ok és reminiszcenciák Szolláth életművében – izgalmas módon ez a tematika összecseng a szépirodalmi rovatban közölt hommage-versek motivációival.

Lapszámunk első tematikus egységében folytatjuk Túri Katalin nyelvészeti és verstani szempontokat is mérlegelő tanulmányát Joszif Brodszkij Karácsonyi verseinek magyar fordításairól. A karácsonyhoz: a várakozáshoz, befogadáshoz, adakozáshoz és az ünnepi előkészületekhez kapcsolódnak Acsai Roland és Hauptmann Tamás versei. A továbbiakban kiemelt figyelmet fordítunk az hommage-verseknek. Az összeállításban a Műhelyben rendszeresen publikáló költők közül Bokros Judit, Both Balázs, Csehy Zoltán, Győri László, Méhes Károly és Taizs Gergő verseit olvashatják, amelyek Weöres Sándor, Rainer Maria Rilke, Szabó Lőrinc, Berzsenyi Dániel, Szapphó, Herman Melville, Balassi Bálint és József Attila szavait, eszméit idézik meg költeményeikben. A költői munka rejtelmeibe avat be Maczák Ibolya tanulmánya is, amely az alkotói előmunkálatok kéziratos jegyzetei mellett a Pilinszky-publicisztika filológiai összefüggéseit is figyelembe veszi a Nagyvárosi ikonok című vers értelmezése során. A nagyvárosi élet különös szituációival szembesítenek Hegedüs

Anna versei a Tehetséggondozó Műhelyben, míg Csonka Lujza tárcanovellája – egy  lehetséges olvasatban – a városi környezetből való kiszabadulás vágyát fogalmazza meg, életből vett példa segítségével, lírai megközelítésben. Történelem és mitológia, vágy és valóság kereszttüzében a túlélés rejtelmeibe avatnak be Lokodi Imre és Dubán Kitti prózái.

Szerzőnket, barátunkat: Pusztai Zoltánt 70. születésnapja alkalmából a Győr – egy város lelke című tematikus számunkban megjelent versével köszöntjük.

Horváth Nóra (főszerkesztő) – Takács Nándor (szerkesztő)


Tartalom

Túri Katalin: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban. Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány második része)

Acsai Roland: Vendége lesz kezének 

Hauptmann Tamás: Havazik 

*

Pusztai Zoltán: Színe és fonákja

*

Maczák Ibolya: Az alkotás dicsérete. Pilinszky János Nagyvárosi ikonok című versének elemzése

Bokros Judit: Sörösüveg; Araszolás

Both Balázs: Rilke; Szabó Lőrinc emlékezete 

Csehy Zoltán: Örök ősz; Berzsenyi levonja a tanulságot; Egy David Diamond-zongoradarab (Melville sírja)

Győri László: Modrý Kameň; Márványpalota 

Méhes Károly: Reggelente; Szigorlat; Rilk-e?; Esti idill 

Taizs Gergő: Átkelők

*

Tehetséggondozó Műhely

Hegedüs Anna: ipszilon; anyagfény // 9797; molárisok

Csonka Lujza: Mélylevegő

*

Lokodi Imre: lá Rebi 

Dubán Kitti: Lecsószag

*

Juhász Attila: „tudást az egészről […] az egyszervoltakról” (Marafkó László: Írás a tűzfalon)

Urbanik Tímea: „Lassú pillantás gyerekre, fényre, ürességre.” (Christian Bobin: A hét nyolcadik napja)

*

Szolláth Katalin alkotásai



2026. január 29., csütörtök

Műhely 2025/2.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/2. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

Kurdy Fehér János elemzése szerint Géczi János dekollázsai világra nyitott ablakok, amelyeken keresztül nemcsak a látvány tárul elénk, hanem a szemlélő teljes világ-felismerő rendszere is: „a világ létezése kollázs (amint a dolgok bennünk összeérnek), a világ megértése pedig dekollázs (egyszerre feltakarjuk, azaz feltárjuk és egyben akaratlanul elfedjük ezt az összeérést). A szépirodalmi rovatunkban olvasható versek és prózai írások sokféle példán keresztül szemléltetik, hogy jelentésképző feltakarásként működhetnek többek között az életünkben váratlanul bekövetkező balesetek és tragédiák is: megmutatják, hogy „A valóság nem szilárd objektumokból áll, hanem interakciókból, határok nélküli folyamatokból, történésekből és viszonyokból épül fel.” (Kurdy Fehér János). A határok elmosódását megtapasztalhatjuk művészeti alkotások szemlélése közben, családi és párkapcsolataink résztvevőjeként, vagy éppen (és talán mindenekelőtt) a természettel való egységünkben, erkölcsi partnerségünkben: „Most rojtos / függöny, eső-zuhany Tihanyra. / Kurta óra, számot vethetek / ellengő időmmel: lebegő libák, / bárányok cápafoggal, szűkölő tavak, / foszló ország jótékony leple, / akárha szemfedő, apránként eltakar.” (Csuday Csaba: Tihany felől borul) A természettel kötött új szerződésünk nyomán (Michel Serres) felfedezhetjük eredetünket, valahogyan úgy, amiként Mechiat Zina versében a tenger találkozhat önmagával az őt szemlélő lírai én tekintetében: „Kinyitom a szemem. / Tükröződik benne a mélység. / Felismeri magát.” (Apály) Mechiat Zina bemutatkozó verseskötete Juhász Attila megállapítása szerint „szinte teljes egészében a költői-emberi identitás kérdéskörét és letisztulási folyamatát helyezi előtérbe”, hasonlóan ahhoz, ahogyan Géczi János dekollázsai felhívják figyelmünket arra, hogy a világ részei és szemlélői egyszerre vagyunk, jelölve ezáltal „az antropocén filozófiák és művészetkritika mára szélessé vált nyomvonalát” (Kurdy Fehér János). És ha már művészetkritika: Weiss János fordításának és tanulmányának köszönhetően megismerkedhetünk Johann Christoph Gottsched kritikai költészettanának alapjaival, és tartalmas ízelítőt kaphatunk az irodalomkritika 18. századi fejlődéstörténetéből, azokból az esztendőkből, amikor elkezdődött a gondolkodás a kritika lényegéről. A jelentés, amelynek minden művész a nyomába ered, „egyfajta diaszpóraként létezik, melyet folyamatosan össze kell gyűjteni és el kell rendezni.” – írja Kurdy Fehér János, megállapítására pedig rezonálnak Maros Márk verssorai: „Mert hiába // próbálja szavakba önteni, / ki is ő egyáltalán, mire / kimondja, megint mást jelent.” Valóban „önmagunk tükröződése csak / sosem létezett / ami voltunk”, ahogyan Kaprinay Rebeka versében olvassuk? A tükörkép-töredékek gyűjtésében és elrendezésében talán támaszunk lehet, ha világszemléletünkbe építjük a meggyőződést, hogy „létezhet létünknek az a dimenziója, ahol lehetséges az elrendeződés, ahol élhet a bizalom.” (Juhász Attila)

Takács Nándor



Tartalom

Kurdy Fehér János: Együtt. A metaszimbiózis és az engramm Géczi János dekollázsaiban

VASS NORBERT: „Megcéloztam a negyedik műnemet.” – János kalendáriuma (október)

*

Johann Christoph Gottsched: A műítészekről

Weiss János: A kritika a német felvilágosodásban és romantikában. Utószó Johann Christoph Gottsched tanulmányához

 *

Czilczer Olga: A táncról szólván; Bádog; Kettő; Árnyék

Csuday Csaba: Tihany felől borul; Valami erotika, kissé adysan; Hőguta; A kobold és a fél zokni; Őszelő; Múltba néz

Mechiat Zina: Apály; Felhőtűz 

Maros Márk: Organon-installációk

Benkovics Judit: A gyöngyvirág

Dalmai Rozi: NaCl; Ketchup

Murányi Zita: preparátum; villanypózna; belső tenger; csönd van

Juhász Zsuzsanna: Méretvétel; Repülés; Törvény 

*

Tehetséggondozó Műhely

Kaprinay Rebeka: (máshol az ősz nem); (jelentést kímélő hangsorok után); ami voltunk; téged; (nem távolságtartás); (a kitágított idő); (te tudnád-e így); (ő nem volt még) 

* 

Csollán Tamara: A parkolóban köd van; Holnapra legyen meg; Láttam sírni

Zámbó Tamás: Egy a háromból 

* 

Juhász Attila: „Kinyitom a szemem. Megérkezem […] igazi vagyok magamnak is” (Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le) 

Bodrogi Csongor: Otthon lenni az irodalomban (Mohai V. Lajos: Velence Budán)

 

2025. december 17., szerda

Műhely 2025/3.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/3. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

„A színészet egész embert kíván, és ha az ember igazán jó akar lenni benne, mindenét oda kell adnia.” – idézi William Somerset Maugham regényének egyik tételmondatát Sümegi István, aki esszéjében a Színház cselekményeben kibontakozó filozófiát vizsgálja, s fedez fel tartalmi-gondolati analógiát Maugham regénye és az Iskola a határon látásmódjában. Amikor úgy tapasztaljuk, hogy szerepeink nem eresztenek, és szünet nélküli színjátszásra, teljesítményünk állandó fokozására kényszerítenek, segíthet a regény-főhősök, Júlia Lambert, illetve Medve és Bébé felismerése: „annak megértése, hogy nemcsak szereplők, hanem nézők is, s mint ilyenek, korlátozhatatlanul szabadok” vagyunk. Erre a szabadságélményre rezonálnak szépirodalmi összeállításunk versei is. Zsigmond Soma versei színházi környezetben, egy épülő díszlet tárgyainak azonosításában ismerik fel az én megképződésének felszabadító logikáját; a színpadon megkerülhetetlen referenciaként jelen lévő asztal pedig minden más díszletet feleslegessé tesz, ha a „vigasztalás asztalává” válhat (Bödecs László: Békejobb), s mellette ülve megoszthatjuk egymással élettapasztalatainkat. „Olyan szeretnék lenni, amilyen már valaki volt.” – fogalmazódik meg a kívánság Zsigmond Soma Kaspar című versében. „Ha már a szabadság annyit jelent: / szabadnak lenni egymásra” (Tatár Sándor: Most már), úgy valóságunk „felesleges kerülőútja” (Fellinger Károly: Vadkomló) helyett szívesen elmerülünk emlékeinkben; de mi történik, ha a lélek valamely forradalma (Zsirai László: Amnézia) vagy az eszmélet földrengései (Radnai László: szédület reng a föld) folytán az évek hirtelen emléktelennek bizonyulnak (Gál Csaba: Törmelék), a belső világok felidézése (Kukucska Szabolcs: kognitív disszonancia) lehetetlennek tűnik, s „Törött üvegek várják a földön, / hogy valaki összerakja őket.” (Varga Dávid: 3:45)? – Az emlékezés efféle csapdáival, a múlt rekonstrukciójának nehézségeivel foglalkoznak Szabó Máté Mihály novellái és Benkő Imola Orsolya regényrészlete (Bárd által). Midőn „Telehold mered / emberarc tükrébe. Nem / ismer magára...” (André András: Haikukucskák), talán mégis akad valaki, aki szüntelenül néz bennünket földi színpadunk pusztaságában; Joszif Brodszkij karácsonyi verseinek lebilincselően izgalmas elemzésével, Túri Katalin tanulmányának első részével zárjuk szépirodalmi összeállításunkat. Szénási Zoltán jóvoltából Takács Zsuzsa életútinterjújáról olvashatunk recenziót, Enesey Diána pedig Horváth András Dezső regényére támaszkodva segít eligazodni a férfi lélek univerzumában.

 Takács Nándor


Tartalom

RŐHRIG ESZTER: Szőlőcsutka, létra, dieppe-i kő – Kohán Ferenc képeiről

SÜMEGI ISTVÁN: Színház az egész világ. Maughamról (bőségesen) és Ottlikról (néhány szóban)

TATÁR SÁNDOR: Most már

ZSIGMOND SOMA: Kaspar; Körvonalak

BÖDECS LÁSZLÓ: Békejobb; Közelítő lépés

ANDRÉ ANDRÁS: Haikukucskák

FELLINGER KÁROLY: Kígyókő; Vadkomló

KUKUCSKA SZABOLCS: kognitív disszonancia; receptív analízis

GÁL CSABA: Kiváló alattvaló; Törmelék; Gyógyítás helyett; Előre pihend ki

ZSIRAI LÁSZLÓ: Amnézia; Versek leplébe

RADNAI ISTVÁN: aszimmetriák; szédület reng a föld

TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY

VARGA DÁVID: 3:45; A hajnal csendje; D osztály

BENKŐ IMOLA ORSOLYA: Bárd által

SZABÓ MÁTÉ MIHÁLY: Jürgen Korovitzky mindenre gondol; Hajnalka éhes

TÚRI KATALIN: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban.

Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány első része)

SZÉNÁSI ZOLTÁN: „nem hiszek az idő hatalmában” (Takács Zsuzsa:

Átkelés a Szuezi-csatornán: Beszélgetések Wirth Imrével)

ENESEY DIÁNA: A férfi lélek univerzuma (Horváth András Dezső:

Legjobban a nőktől féltem)

KOHÁN FERENC alkotásai

2025. október 13., hétfő

Tehetséggondozó Műhely 2024/25.

A Tehetséggondozó Műhely 2024/25. évfolyamának tagjai a Műhely 2025-ös lapszámaiban mutatkoznak be verseikkel. A 2025/1. számban Lágy Kornél költeményei olvashatók, a következő számokban pedig Kaprinay Rebeka, Varga Dávid és Hegedüs Anna verseit közöljük. Az irodalmi tehetséggondozó program tagjainak részletes bemutatkozásai a folyóirat honlapján olvashatók.






2025. május 5., hétfő

Műhely 2024/3.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2024/3. száma. A színes pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. 

Tartalom:

GAÁL JÓZSEF KÉPI VILÁGA  

GAÁL JÓZSEF: Második tecno-evolucionista kiáltvány

TÚRI KATALIN: Joszif Brodszkij, a drámaíró: a Márvány című drámája. „A lényeg tehát – az Idő.”

BABICS IMRE: 4 epigramma; Tollvégek – avagy spirituális ornitológia (részlet)

URI ASAF: A lejtő vége; Kellene egy háziállat, egy Border Collie; „Félbeszakított élet”; A Pasaréti téri templom harangja, háború közben; Mozgásszabadság; A petrezselyemgyökér

REICHERT GÁBOR: Budapest-képek és -képzetek Galgóczi Erzsébet korai novelláiban 

*

TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY

BOGNÁR LEVENTE: Egy tenger is lehet önbizalomhiányos, nem?; 365 fát láttam nálad

HADARICS FANNI BORBÁLA: betűember; pinokkió

*

BIERNACZKY SZILÁRD: Himnusz a Naphoz

VASAS TAMÁS: Elnyúló virrasztás Lazarus nyugalmáért

HAUPTMANN TAMÁS: Kislődi feltámadás

BENESÓCZKY LÁSZLÓ: Keresztény papírcetlik; Utószavak – 2. (Stabat Filius)

*

ANDREJ E. SKUBIC: Idehallgasson, Marjan úr

HEGYI DAMJÁN: Leszállt egy légy a holdkompra, közben elfogyasztottak egy citromtortát

*

RUDAŠ JUTKA: Agni, a nyúl és a tűz (Borut Kraševec: Agni)

ENESEY DIÁNA: Kis világokat kell építeni a szabadság reményének (Caleb Azumah Nelson: Kis világok)

KOVÁCS KRISZTINA: „… emlékek rétegeit keni egymásra…” (Rőhrig Eszter: Ne sírj)

JUHÁSZ ATTILA: „írva van: mégis-remény száll föl velünk” (Devecseri Zoltán: Harmadnapok)

*

A lapszámban GAÁL JÓZSEF festményei láthatók.

Műhely 2024/3.


2025. március 11., kedd

Műhely 2024/2.

Új arculattal jelentkezik a Műhely legfrissebb, 2024/2. száma. A színes pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. 

Tomaž Šalamun halálának 10. évfordulóján gazdag összeállítással emlékezünk a világhírű szlovén költőre, Lukács Zsolt elkötelezett műfordítói munkájának köszönhetően. Aleš Debeljak levele és recenziója, Miklavž Komelj halotti beszéde és verse, Aleš Šteger interjúja és emlékverse mellett természetesen Tomaž Šalamuntól is közlünk szövegeket: 2003-as ünnepi megnyitóbeszédét a ljubljanai Őszi Könyvvásárról, valamint válogatást húgának írt leveleiből és különböző versesköteteiben publikált költeményeiből.

Nagy Gáspár 75. születésnapja alkalmából pályatársa, Devecseri Zoltán emlékezik a költőre tisztelgő átiratával; a Doktor Zsivágó angol fordítóját, az oxfordi magyarok barátját, Max Haywardot Gömöri György idézi meg esszéjében.

Az új lapszámban irodalmi Tehetséggondozó Műhelyünk 2023/24. tanévének hallgatói mutatkoznak be egy-egy verssel: Papffy Mihály költeményeivel már találkozhattak olvasóink, Bognár Levente, Farkas Hanna, Hadarics Fanni Borbála és Póda Boglárka pedig először jelentkeznek műveikkel folyóiratunkban. 

Versrovatunkban Csiby Édua Boglárka, G. István László, Murányi Zita, Bartusz-Dobosi László és Stermeczky Zsolt Gábor versei, prózarovatunkban Regdon Margit és Orbán Gábor novellái olvashatók.

Kritikai rovatunkban Mohai V. Lajos könyveiről Kovács Krisztina, illetve Enesey Diána, Iancu Laura kötetéről Bokros Judit, Tóth Kinga kötetéről Pintér Viktória recenzióját közöljük.

A lapszámban Fekete Boglárka és Metka Krašovec festményei láthatók.

Műhely 2024/2.


2024. november 8., péntek

Műhely 2024/1.

A papíralapú megjelenés előtt 2 héttel online olvasható a Műhely legújabb, 2024/1. száma! A lapszám főszerkesztői köszöntőjéből olvasóink tájékozódhatnak folyóiratunk helyzetéről, az előttünk álló kihívásokról és terveinkről is.

A Műhely 2024/1. száma a címlapra kattintva is elérhető