A beérés fokozatai – könyvheti beszélgetés Gellén-Miklós Gábor költővel

A székesfehérvári ünnepi könyvhéten, 2026. június 3-án Gellén-Miklós Gáborral beszélgetünk 30 évvel ezelőtt indult költői pályájáról a Vörösmarty Mihály Könyvtár Olvasótermében. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Forrás: Vörösmarty Mihály Könyvtár

Tovább

Személyes történelem

Megjelent a Műhely Személyes történelem című tematikus száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, március elejétől pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Részletek a szerkesztői köszöntőből:

Személyes történelem című tematikus számunk a 2023-as (Ön)életrajz – (Ön)arckép című kétkötetes antológia folytatásának is tekinthető, mely a(z) (auto)biografikus igény mellett (vagy épp helyett) elsősorban konkrét történelmi események, civilizációs erőpróbák (háborúk, járványok) hatását vizsgálja az egyéni (és közösségi) sors alakulására. [...] A válogatásunkban szereplő elbeszélések, versek, tárcanovellák, esszék, interjúk és riportregény-részletek – közvetve vagy közvetlenül – konkrét eseményekhez, személyekhez és helyszínekhez kötődnek, és mint ilyenek, lehetőséget adnak arra, hogy elmerüljünk a legkülönbözőbb korok és vidékek történeteiben. Vértanúk és lovagok, Loyolai Ignác és Napóleon nyomait kutathatjuk Győrben; Bordeaux-ban és Talence-ben fényt deríthetünk Aquitániai Eleonóra és leszármazottja, a Fekete Herceg titkaira; testközelből tapasztalhatjuk meg a második világháború eseményeit: a költői képzeletet követve Belgrádban 1941-ben, valamint a szóbeli emlékezetre támaszkodva 1944–45-ben Zircen; átélhetjük az 1956-os forradalom szomorú következményeit egy dunántúli kisvárosban és Budapesten; végül tanúi lehetünk, hogyan talál otthonra és lesz a város költője Tin Ujević Szarajevóban, s honvágyával küzdve hogyan alkot maradandót a hazájából menekülni kényszerülő Csiky Ágnes Mária Németországban. Részesülhetünk a hely szelleméből a Balaton, a Földközi-tenger és a Rába partján, Karcagon és Szegeden, Érd-Parkvárosban és Felsőrácegres-Dublinban, Sopronban, Liganóban és Kölnben, Erdélyben, Hellászban és Dániában, „beleveszve az Európát uraló időtlenségbe” (Murányi Zita: páracsöpp). [...] Képzőművészeti tehetséggondozó programunk részeként, az (Ön)életrajz – (Ön)arcképhez hasonlóan jelen tematikus számunk is fiatal képzőművészek képeiből válogat. A látomások, menekülések, nehéz érzések, pillanatnyi jóváhagyások, konfliktusok, rezignációk és epikrízisek lenyomatai érzékenyen illusztrálják a történelmi folyamatokba ágyazott személyes sorsok misztériumjátékát. Az alkotók közül többen, mikor először publikáltak nálunk, még középiskolások voltak, mára azonban egyéni hangjukkal utat törtek maguknak a szakmába vezető úton, neves mesterek kezei alatt. Ne tévesszenek meg senkit a születési dátumok – néha egy-egy fiatal mögött súlyosabb, gondterheltebb vagy tapasztalatokban gazdagabb életút van, mint sok „felnőtt” mögött. Az inspirációk sajnos sokszor küzdelmekből és fájdalmakból születnek. A nézők pedig hosszú évek múltán a vásznakról olvashatják le képességeik függvényében a személyes történelmek útjait. 50 számozott példányban Kovács Vivien eredeti linóleummetszetét vehetik kezükbe.

          Horváth Nóra (főszerkesztő) - Takács Nándor (szerkesztő) 

 

 

Tovább

Műhely 2025/4.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/4. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

Tematikus lapszámunk előtt az utolsó 2025-ös „normál” számunkat tartják kezükben, s ahogy fekete-fehér kiadványainknál már megszokhatták, a folyóirat online verzióját színesben is megtekinthetik a honlapunkon. A 2-es számban közölt Géczi János-képek és most Szolláth Katalin munkái színes változatért kiáltanak, ezért is örülünk, hogy a külön ISSN-számmal rendelkező online anyagban az apróbb részletekben is elmerülhetnek olvasóink. Régóta szerettük volna már egy teljes lapszám vizuális anyagát Szolláth Katalinnak szentelni, és most a kerek születésnap alkalmából sikerült is! Sok szeretettel köszöntjük! Az alkotó ars poeticája mellett Árvai-Józsa Kitty művészettörténész gondolatait is közöljük, aki kiemeli, hogy milyen fontosak az hommage-ok és reminiszcenciák Szolláth életművében – izgalmas módon ez a tematika összecseng a szépirodalmi rovatban közölt hommage-versek motivációival.

Lapszámunk első tematikus egységében folytatjuk Túri Katalin nyelvészeti és verstani szempontokat is mérlegelő tanulmányát Joszif Brodszkij Karácsonyi verseinek magyar fordításairól. A karácsonyhoz: a várakozáshoz, befogadáshoz, adakozáshoz és az ünnepi előkészületekhez kapcsolódnak Acsai Roland és Hauptmann Tamás versei. A továbbiakban kiemelt figyelmet fordítunk az hommage-verseknek. Az összeállításban a Műhelyben rendszeresen publikáló költők közül Bokros Judit, Both Balázs, Csehy Zoltán, Győri László, Méhes Károly és Taizs Gergő verseit olvashatják, amelyek Weöres Sándor, Rainer Maria Rilke, Szabó Lőrinc, Berzsenyi Dániel, Szapphó, Herman Melville, Balassi Bálint és József Attila szavait, eszméit idézik meg költeményeikben. A költői munka rejtelmeibe avat be Maczák Ibolya tanulmánya is, amely az alkotói előmunkálatok kéziratos jegyzetei mellett a Pilinszky-publicisztika filológiai összefüggéseit is figyelembe veszi a Nagyvárosi ikonok című vers értelmezése során. A nagyvárosi élet különös szituációival szembesítenek Hegedüs

Anna versei a Tehetséggondozó Műhelyben, míg Csonka Lujza tárcanovellája – egy  lehetséges olvasatban – a városi környezetből való kiszabadulás vágyát fogalmazza meg, életből vett példa segítségével, lírai megközelítésben. Történelem és mitológia, vágy és valóság kereszttüzében a túlélés rejtelmeibe avatnak be Lokodi Imre és Dubán Kitti prózái.

Szerzőnket, barátunkat: Pusztai Zoltánt 70. születésnapja alkalmából a Győr – egy város lelke című tematikus számunkban megjelent versével köszöntjük.

Horváth Nóra (főszerkesztő) – Takács Nándor (szerkesztő)

Tartalom

Túri Katalin: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban. Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány második része)

Acsai Roland: Vendége lesz kezének 

Hauptmann Tamás: Havazik 

*

Pusztai Zoltán: Színe és fonákja

*

Maczák Ibolya: Az alkotás dicsérete. Pilinszky János Nagyvárosi ikonok című versének elemzése

Bokros Judit: Sörösüveg; Araszolás

Both Balázs: Rilke; Szabó Lőrinc emlékezete 

Csehy Zoltán: Örök ősz; Berzsenyi levonja a tanulságot; Egy David Diamond-zongoradarab (Melville sírja)

Győri László: Modrý Kameň; Márványpalota 

Méhes Károly: Reggelente; Szigorlat; Rilk-e?; Esti idill 

Taizs Gergő: Átkelők

*

Tehetséggondozó Műhely

Hegedüs Anna: ipszilon; anyagfény // 9797; molárisok

Csonka Lujza: Mélylevegő

*

Lokodi Imre: lá Rebi 

Dubán Kitti: Lecsószag

*

Juhász Attila: „tudást az egészről […] az egyszervoltakról” (Marafkó László: Írás a tűzfalon)

Urbanik Tímea: „Lassú pillantás gyerekre, fényre, ürességre.” (Christian Bobin: A hét nyolcadik napja)

*

Szolláth Katalin alkotásai

Tovább

Műhely 2025/2.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/2. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

Kurdy Fehér János elemzése szerint Géczi János dekollázsai világra nyitott ablakok, amelyeken keresztül nemcsak a látvány tárul elénk, hanem a szemlélő teljes világ-felismerő rendszere is: „a világ létezése kollázs (amint a dolgok bennünk összeérnek), a világ megértése pedig dekollázs (egyszerre feltakarjuk, azaz feltárjuk és egyben akaratlanul elfedjük ezt az összeérést). A szépirodalmi rovatunkban olvasható versek és prózai írások sokféle példán keresztül szemléltetik, hogy jelentésképző feltakarásként működhetnek többek között az életünkben váratlanul bekövetkező balesetek és tragédiák is: megmutatják, hogy „A valóság nem szilárd objektumokból áll, hanem interakciókból, határok nélküli folyamatokból, történésekből és viszonyokból épül fel.” (Kurdy Fehér János). A határok elmosódását megtapasztalhatjuk művészeti alkotások szemlélése közben, családi és párkapcsolataink résztvevőjeként, vagy éppen (és talán mindenekelőtt) a természettel való egységünkben, erkölcsi partnerségünkben: „Most rojtos / függöny, eső-zuhany Tihanyra. / Kurta óra, számot vethetek / ellengő időmmel: lebegő libák, / bárányok cápafoggal, szűkölő tavak, / foszló ország jótékony leple, / akárha szemfedő, apránként eltakar.” (Csuday Csaba: Tihany felől borul) A természettel kötött új szerződésünk nyomán (Michel Serres) felfedezhetjük eredetünket, valahogyan úgy, amiként Mechiat Zina versében a tenger találkozhat önmagával az őt szemlélő lírai én tekintetében: „Kinyitom a szemem. / Tükröződik benne a mélység. / Felismeri magát.” (Apály) Mechiat Zina bemutatkozó verseskötete Juhász Attila megállapítása szerint „szinte teljes egészében a költői-emberi identitás kérdéskörét és letisztulási folyamatát helyezi előtérbe”, hasonlóan ahhoz, ahogyan Géczi János dekollázsai felhívják figyelmünket arra, hogy a világ részei és szemlélői egyszerre vagyunk, jelölve ezáltal „az antropocén filozófiák és művészetkritika mára szélessé vált nyomvonalát” (Kurdy Fehér János). És ha már művészetkritika: Weiss János fordításának és tanulmányának köszönhetően megismerkedhetünk Johann Christoph Gottsched kritikai költészettanának alapjaival, és tartalmas ízelítőt kaphatunk az irodalomkritika 18. századi fejlődéstörténetéből, azokból az esztendőkből, amikor elkezdődött a gondolkodás a kritika lényegéről. A jelentés, amelynek minden művész a nyomába ered, „egyfajta diaszpóraként létezik, melyet folyamatosan össze kell gyűjteni és el kell rendezni.” – írja Kurdy Fehér János, megállapítására pedig rezonálnak Maros Márk verssorai: „Mert hiába // próbálja szavakba önteni, / ki is ő egyáltalán, mire / kimondja, megint mást jelent.” Valóban „önmagunk tükröződése csak / sosem létezett / ami voltunk”, ahogyan Kaprinay Rebeka versében olvassuk? A tükörkép-töredékek gyűjtésében és elrendezésében talán támaszunk lehet, ha világszemléletünkbe építjük a meggyőződést, hogy „létezhet létünknek az a dimenziója, ahol lehetséges az elrendeződés, ahol élhet a bizalom.” (Juhász Attila)

Takács Nándor

Tartalom

Kurdy Fehér János: Együtt. A metaszimbiózis és az engramm Géczi János dekollázsaiban

VASS NORBERT: „Megcéloztam a negyedik műnemet.” – János kalendáriuma (október)

*

Johann Christoph Gottsched: A műítészekről

Weiss János: A kritika a német felvilágosodásban és romantikában. Utószó Johann Christoph Gottsched tanulmányához

 *

Czilczer Olga: A táncról szólván; Bádog; Kettő; Árnyék

Csuday Csaba: Tihany felől borul; Valami erotika, kissé adysan; Hőguta; A kobold és a fél zokni; Őszelő; Múltba néz

Mechiat Zina: Apály; Felhőtűz 

Maros Márk: Organon-installációk

Benkovics Judit: A gyöngyvirág

Dalmai Rozi: NaCl; Ketchup

Murányi Zita: preparátum; villanypózna; belső tenger; csönd van

Juhász Zsuzsanna: Méretvétel; Repülés; Törvény 

*

Tehetséggondozó Műhely

Kaprinay Rebeka: (máshol az ősz nem); (jelentést kímélő hangsorok után); ami voltunk; téged; (nem távolságtartás); (a kitágított idő); (te tudnád-e így); (ő nem volt még) 

* 

Csollán Tamara: A parkolóban köd van; Holnapra legyen meg; Láttam sírni

Zámbó Tamás: Egy a háromból 

* 

Juhász Attila: „Kinyitom a szemem. Megérkezem […] igazi vagyok magamnak is” (Mechiat Zina: Álomból föl, vidékre le) 

Bodrogi Csongor: Otthon lenni az irodalomban (Mohai V. Lajos: Velence Budán)

 

Tovább

Műhely 2025/3.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2025/3. száma. A pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. Felvezető gondolatok a szerkesztői köszöntőből:

„A színészet egész embert kíván, és ha az ember igazán jó akar lenni benne, mindenét oda kell adnia.” – idézi William Somerset Maugham regényének egyik tételmondatát Sümegi István, aki esszéjében a Színház cselekményeben kibontakozó filozófiát vizsgálja, s fedez fel tartalmi-gondolati analógiát Maugham regénye és az Iskola a határon látásmódjában. Amikor úgy tapasztaljuk, hogy szerepeink nem eresztenek, és szünet nélküli színjátszásra, teljesítményünk állandó fokozására kényszerítenek, segíthet a regény-főhősök, Júlia Lambert, illetve Medve és Bébé felismerése: „annak megértése, hogy nemcsak szereplők, hanem nézők is, s mint ilyenek, korlátozhatatlanul szabadok” vagyunk. Erre a szabadságélményre rezonálnak szépirodalmi összeállításunk versei is. Zsigmond Soma versei színházi környezetben, egy épülő díszlet tárgyainak azonosításában ismerik fel az én megképződésének felszabadító logikáját; a színpadon megkerülhetetlen referenciaként jelen lévő asztal pedig minden más díszletet feleslegessé tesz, ha a „vigasztalás asztalává” válhat (Bödecs László: Békejobb), s mellette ülve megoszthatjuk egymással élettapasztalatainkat. „Olyan szeretnék lenni, amilyen már valaki volt.” – fogalmazódik meg a kívánság Zsigmond Soma Kaspar című versében. „Ha már a szabadság annyit jelent: / szabadnak lenni egymásra” (Tatár Sándor: Most már), úgy valóságunk „felesleges kerülőútja” (Fellinger Károly: Vadkomló) helyett szívesen elmerülünk emlékeinkben; de mi történik, ha a lélek valamely forradalma (Zsirai László: Amnézia) vagy az eszmélet földrengései (Radnai László: szédület reng a föld) folytán az évek hirtelen emléktelennek bizonyulnak (Gál Csaba: Törmelék), a belső világok felidézése (Kukucska Szabolcs: kognitív disszonancia) lehetetlennek tűnik, s „Törött üvegek várják a földön, / hogy valaki összerakja őket.” (Varga Dávid: 3:45)? – Az emlékezés efféle csapdáival, a múlt rekonstrukciójának nehézségeivel foglalkoznak Szabó Máté Mihály novellái és Benkő Imola Orsolya regényrészlete (Bárd által). Midőn „Telehold mered / emberarc tükrébe. Nem / ismer magára...” (André András: Haikukucskák), talán mégis akad valaki, aki szüntelenül néz bennünket földi színpadunk pusztaságában; Joszif Brodszkij karácsonyi verseinek lebilincselően izgalmas elemzésével, Túri Katalin tanulmányának első részével zárjuk szépirodalmi összeállításunkat. Szénási Zoltán jóvoltából Takács Zsuzsa életútinterjújáról olvashatunk recenziót, Enesey Diána pedig Horváth András Dezső regényére támaszkodva segít eligazodni a férfi lélek univerzumában.

 Takács Nándor

Tartalom

RŐHRIG ESZTER: Szőlőcsutka, létra, dieppe-i kő – Kohán Ferenc képeiről

SÜMEGI ISTVÁN: Színház az egész világ. Maughamról (bőségesen) és Ottlikról (néhány szóban)

TATÁR SÁNDOR: Most már

ZSIGMOND SOMA: Kaspar; Körvonalak

BÖDECS LÁSZLÓ: Békejobb; Közelítő lépés

•

ANDRÉ ANDRÁS: Haikukucskák

FELLINGER KÁROLY: Kígyókő; Vadkomló

KUKUCSKA SZABOLCS: kognitív disszonancia; receptív analízis

GÁL CSABA: Kiváló alattvaló; Törmelék; Gyógyítás helyett; Előre pihend ki

ZSIRAI LÁSZLÓ: Amnézia; Versek leplébe

RADNAI ISTVÁN: aszimmetriák; szédület reng a föld

•

TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY

VARGA DÁVID: 3:45; A hajnal csendje; D osztály

•

BENKŐ IMOLA ORSOLYA: Bárd által

SZABÓ MÁTÉ MIHÁLY: Jürgen Korovitzky mindenre gondol; Hajnalka éhes

•

TÚRI KATALIN: Karácsonyi versek felnőtteknek: karácsony a pusztaságban.

Joszif Brodszkij: Karácsonyi versek, Soproni András fordításában (a tanulmány első része)

•

SZÉNÁSI ZOLTÁN: „nem hiszek az idő hatalmában” (Takács Zsuzsa:

Átkelés a Szuezi-csatornán: Beszélgetések Wirth Imrével)

ENESEY DIÁNA: A férfi lélek univerzuma (Horváth András Dezső:

Legjobban a nőktől féltem)

•

KOHÁN FERENC alkotásai

Tovább

Művészet és kreatív ipar: lapszámbemutató Győrben

A Műhely folyóirat tisztelettel meghívja Önt, családját, barátait 2025. november 20-án 17 órára a Művészet és kreatív ipar / Art and Creative Industries című tematikus lapszámának bemutatójára a győri Esterházy-palotába (Győr, Király u. 17.) Az est második felében a Tehetséggondozó Műhelyünk által 2024-ben hirdetett esszépályázat díját adjuk át. A program a mellékelt meghívóban olvasható:

Tovább

Tatár Sándor könyvbemutatója a Győri Könyvszalonon

A 24. Győri Könyvszalon alkalmából a Műhely vendége folyóiratunk rendszeres szerzője, Tatár Sándor. A József Attila-díjas költő nincs másik mese című új könyve hat verseskötetből válogat, s e gyűjteményt új versekkel egészíti ki. „A vers egyszerre orvosság és teljesítmény. E gyűjteményes kötet: kompozíció. Nem időrendben sorjázza, hanem új egységgé szervezi az eddigi életművet.” – írja a könyv fülszövegében Várady Szabolcs.

Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Tovább

Tehetséggondozó Műhely 2024/25.

A Tehetséggondozó Műhely 2024/25. évfolyamának tagjai a Műhely 2025-ös lapszámaiban mutatkoznak be verseikkel. A 2025/1. számban Lágy Kornél költeményei olvashatók, a következő számokban pedig Kaprinay Rebeka, Varga Dávid és Hegedüs Anna verseit közöljük. Az irodalmi tehetséggondozó program tagjainak részletes bemutatkozásai a folyóirat honlapján olvashatók.

Tovább

Műhely 2025/1.

Megjelent a Műhely folyóirat 2025/1. száma, amely honlapunkon teljes terjedelmében olvasható, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz.

Tartalom: 

KURCSIS LÁSZLÓ: Interjú 2025

ALBERT SÁNDOR: Tao Te King: egy „fordíthatatlan” mű kétszázötven nyelven

OSCAR WILDE A szobrász; A tanítvány; Theokritosz (Góz Adrienn fordítása)

GELLÉN-MIKLÓS GÁBOR: Megalázott fekete csend; A párna sem igaz

ÍRÁS KÖZBEN FEDÉSBE KERÜLSZ ÖNMAGADDAL. Jubileumi beszélgetés

Gellén-Miklós Gábor költővel

GELLÉN-MIKLÓS GÁBOR: Ainigma

TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY

• LÁGY KORNÉL: Éjszaka a 4-es 6-oson hiányozni kezdesz; Sörbe dobott pezsgőtabletta; Bűvésztrükk

BOKROS JUDIT: Átvilágítás rétegenként; Még nem tudod

LENCSÉS KÁROLY: Elment a nyár után

SZILÁGYI MÁTÉ: kép; mozaik; Oláh

PÁSZTOR ANDREA: jogosultság; Saját térkép; sarjadás

ROSTÁS MIHÁLY: A zsebem volt; A füst régen gőz volt; Bábozódás okozta stressz

JURE JAKOB: Süketek tanítója, némák tanulója (Lukács Zsolt fordítása)

LORASZKO BÁLINT: A yachtklub (részlet)

ROSS KÁROLY: Parkolópályán

SEBESTYÉN ÁDÁM: A hallgatás tájain (Takács Nándor: Rádiócsend)

HELMRICH MÁRTON: Kóborlások krónikája (Kemény István: Lovag Dulcinea)

Műhely 2025/1.

Tovább

Interjú Maros Márkkal az Éva Magazinban

A Műhely folyóirat irodalmi tehetséggondozó programjának egyik legelső tagjával, Maros Márk költővel és kritikussal Hegedüs Barbara készített interjút, amelyben Márk készülőfélben levő első verseskötetéről is mesél. Az interjú ezen a linken olvasható.

A Tehetséggondotó Műhely bemutatkozása a Győri Könyvszalonon, 2022. november 20-án. A fotón Takács Nándor, Maros Márk (középen) és Csiby Édua Boglárka

Tovább

Rostás Mihály és Zsigmond Soma dupla könyvbemutatója

Június 14-én 15:00 órakor a győri Kisfaludy Károly Könyvtár Muzeális gyűjteményében mutatjuk be Rostás Mihály és Zsigmond Soma debütáló versesköteteit. A könyvbemutatón részt vevő vendégeink mindkét költő kötetéből kapnak ajándékba egy-egy példányt. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A képre kattintva böngészhetők az Ünnepi Könyvhét győri programjai

Tovább

Műhely 2024/3.

Megjelent a Műhely legfrissebb, 2024/3. száma. A színes pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. 

Tartalom:

GAÁL JÓZSEF KÉPI VILÁGA  

GAÁL JÓZSEF: Második tecno-evolucionista kiáltvány

TÚRI KATALIN: Joszif Brodszkij, a drámaíró: a Márvány című drámája. „A lényeg tehát – az Idő.”

BABICS IMRE: 4 epigramma; Tollvégek – avagy spirituális ornitológia (részlet)

URI ASAF: A lejtő vége; Kellene egy háziállat, egy Border Collie; „Félbeszakított élet”; A Pasaréti téri templom harangja, háború közben; Mozgásszabadság; A petrezselyemgyökér

REICHERT GÁBOR: Budapest-képek és -képzetek Galgóczi Erzsébet korai novelláiban 

*

TEHETSÉGGONDOZÓ MŰHELY

BOGNÁR LEVENTE: Egy tenger is lehet önbizalomhiányos, nem?; 365 fát láttam nálad

HADARICS FANNI BORBÁLA: betűember; pinokkió

*

BIERNACZKY SZILÁRD: Himnusz a Naphoz

VASAS TAMÁS: Elnyúló virrasztás Lazarus nyugalmáért

HAUPTMANN TAMÁS: Kislődi feltámadás

BENESÓCZKY LÁSZLÓ: Keresztény papírcetlik; Utószavak – 2. (Stabat Filius)

*

ANDREJ E. SKUBIC: Idehallgasson, Marjan úr

HEGYI DAMJÁN: Leszállt egy légy a holdkompra, közben elfogyasztottak egy citromtortát

*

RUDAŠ JUTKA: Agni, a nyúl és a tűz (Borut Kraševec: Agni)

ENESEY DIÁNA: Kis világokat kell építeni a szabadság reményének (Caleb Azumah Nelson: Kis világok)

KOVÁCS KRISZTINA: „… emlékek rétegeit keni egymásra…” (Rőhrig Eszter: Ne sírj)

JUHÁSZ ATTILA: „írva van: mégis-remény száll föl velünk” (Devecseri Zoltán: Harmadnapok)

*

A lapszámban GAÁL JÓZSEF festményei láthatók.

Műhely 2024/3.

Tovább

Meghívó: Mitől transzhumán egy lény a képzőművészetben?

Mitől transzhumán egy lény a képzőművészetben?

Folyóiratunk főszerkesztője, Dr. Horváth Nóra beszélget Gaál József képzőművésszel, művészeti íróval és Székely Zoltán művészettörténésszel, a Rómer Flóris Múzeum igazgatójával 2025. május 6-án 17:00 órakor a győri Esterházy-palotában. A képre kattintva a meghívó teljes méretében megjelenik:

Tovább

Mixed feelings/Vegyes érzések | Műhely-lapszámbemutató | 2025. április 10.

2025. április 10-én 17 órakor a győri Zichy-palotában mutatjuk be a Műhely legújabb lapszámát. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! 

A képre kattintva a meghívó nagyobb méretben is megtekinthető

Tovább

Műhely 2024/2.

Új arculattal jelentkezik a Műhely legfrissebb, 2024/2. száma. A színes pdf-változat már olvasható folyóiratunk honlapján, két héten belül pedig a nyomtatott lapszám is forgatható lesz. 

Tomaž Šalamun halálának 10. évfordulóján gazdag összeállítással emlékezünk a világhírű szlovén költőre, Lukács Zsolt elkötelezett műfordítói munkájának köszönhetően. Aleš Debeljak levele és recenziója, Miklavž Komelj halotti beszéde és verse, Aleš Šteger interjúja és emlékverse mellett természetesen Tomaž Šalamuntól is közlünk szövegeket: 2003-as ünnepi megnyitóbeszédét a ljubljanai Őszi Könyvvásárról, valamint válogatást húgának írt leveleiből és különböző versesköteteiben publikált költeményeiből.

Nagy Gáspár 75. születésnapja alkalmából pályatársa, Devecseri Zoltán emlékezik a költőre tisztelgő átiratával; a Doktor Zsivágó angol fordítóját, az oxfordi magyarok barátját, Max Haywardot Gömöri György idézi meg esszéjében.

Az új lapszámban irodalmi Tehetséggondozó Műhelyünk 2023/24. tanévének hallgatói mutatkoznak be egy-egy verssel: Papffy Mihály költeményeivel már találkozhattak olvasóink, Bognár Levente, Farkas Hanna, Hadarics Fanni Borbála és Póda Boglárka pedig először jelentkeznek műveikkel folyóiratunkban. 

Versrovatunkban Csiby Édua Boglárka, G. István László, Murányi Zita, Bartusz-Dobosi László és Stermeczky Zsolt Gábor versei, prózarovatunkban Regdon Margit és Orbán Gábor novellái olvashatók.

Kritikai rovatunkban Mohai V. Lajos könyveiről Kovács Krisztina, illetve Enesey Diána, Iancu Laura kötetéről Bokros Judit, Tóth Kinga kötetéről Pintér Viktória recenzióját közöljük.

A lapszámban Fekete Boglárka és Metka Krašovec festményei láthatók.

Műhely 2024/2.

Tovább

Juhász Attila: rövidköz

A rövidközön át különböző terekbe és időkbe léphetünk: feltárulnak szobák, kórtermek, folyósók és folyópartok; idő- és térközök, melyekben elkerülhetetlenné válnak bizonyos találkozások, mások (– hiánya: Retoricus, 39. o.) mellett önmagunkkal is.

A rövidközben minden testközelből vizsgálható: arcok, tekintetek, léptek és kezek; figyelmünket foglyul ejti az apró részletek gazdagsága (Onnan ahonnan, 147. o.) és a költészet kímeríthetetlen lehetőségei.

A rövid közlések: néhány szóban rögzített megfigyelések, emlékfoszlányok különleges atmoszférájú versekké szerveződnek, melyeket olvasva átszellemülhetünk a cselekvéseink közötti légbe: abba a fény- és árnyjátékba, ahol meglepetésszerűen érhetjük tetten önmagunk (Fantom; Nyers-vas-út; Kiscsütörtök: 105–108. o.)

A rövidközben valaki után ballagunk, a fény érkezik és távolodik, próbáljuk követni, honnan és hová, és vajon kinek a tekintetét jelenti? Az Atyáét vagy a Fiúét? Egy és ugyanaz talán: földsétáikon (51–55. o.) a fiú követi az apját, ezen a rövid szakaszon mindig összetalálkoznak, kérdések és válaszok ismétlődnek, akár hangtalanul is.

A rövidköz versei kizökkentik az elmét bejáratott vágányairól, finomhangolják az észlelést: aki e lelket és szellemet átmozgató líra gesztusaira ráhagyatkozik, úgy indulhat önmaga, akárha kőben csillanó zárvány felkutatására (Mielőtt, 109. o.), követve a kíváncsiság útját: „Miért is / csábít a reggel, / miért az esti séta / S hová, hogy mindig arra” (Utószezon, 163. o.)

Juhász Attila: rövidköz. Kortárs Könyvkiadó, 2023.

Tovább

Lapajánló: Vár Ucca Műhely 86.

Megjelent a Vár Ucca Műhely folyóirat legújabb, 86. száma, benne feleségem Lokátor című prózájával.

Tartalom: Villányi László, Győri László, Déri Anna, Magolcsay Nagy Gábor, Bene Adrián, Kukucska Szabolcs, Gál Csaba, Taizs Gergő, Balajthy Ferenc, Ádám Tamás, Bakonyi István, Szauer Ágoston versei. 

Takács-Csomai Zsófia, Spindler Zsolt, Szabó Elvira, Mohai V. Lajos, Nagy Lea, Röhrig Eszter (Csokonai-triptichon), Korinek Janka, Ványai Fehér Józse, Csikai Gábor prózái és esszéi.

KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Bodrogi Csongor: Saját úton járó vicinális (Mohai V. Lajos); Váczi Márk: Nosza, induljunk (Fellinger Károly); Hörcher Eszter: A hely, az álom és a fény evangéliuma (Király Sándor)

Petrik Iván: A Veszprémi Művész Céh kiállítása Budapesten

A lapszámban Klimó Károly alkotásai láthatók, a reprodukciókat Mátyás István készítette.

VUM 86. XXV. évfolyam (2024/4) - kiadja a Művészetek Háza Veszprém.

A kép forrása: a Vár Ucca Műhely Facebook-oldala

Tovább

Sebestyén Ádám kötetbemutatója Pápán

2024. november 22-én a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár vendége volt Sebestyén Ádám költő, kritikus. A szerzőt és első, Őzek nyara című verseskötetét (Napkút Kiadó, 2022) Stankovics Marianna költő, a Pápai Jókai Kör elnöke mutatta be az érdeklődőknek. 

A beszélgetés a szerző életrajzának ismertetésével indult, s a főbb életesemények felidézésével vett újabb irányokat. Megtudtuk, hogy Sebestyén Ádám költői pályája gimnazista korában, a győri Kisfaludy Napokon indult, amelyen arany minősítést nyert költeményeivel, és a zsűriben helyet foglaló Villányi László verseket kért tőle a Műhely számára. Hamarosan tagja lett a szintén győri Hermaion Irodalmi Társaságnak, ennek köszönhető, hogy a 2009-es Hús és sakk című antológiában is megjelentek költeményei, amelyet Szalai Zsolt és Sütő Csaba András szerkesztett. Sebestyén Ádám azóta is rendszeres szerzője mindkét győri folyóiratnak, az Ambrooziának és a Műhelynek is, hadd tegyem hozzá: szerkesztőségünk örömére!

Tanulmányait az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolában fejezte be, a magyar barokk programon. Disszertációjának és kutatásának témája az apokaliptika szerepe a 16–17. századi magyar nyelvű prédikációirodalomban; jelenleg az ELTE Digitális Bölcsészet Tanszékének munkatársa, ahol többek között adatbázis-építéssel foglalkozik.

Sebestyén Ádám mesélt pápai kötődéséről is: nagyszülei a városban éltek, szülei pedig itt jártak iskolába; megtudtuk, hogy a kötetben többször említett kert a nagymama pápai házának kertjét idézi. Szép emlékeket őriz a régi Strandfürdőről, a bakonyi és Ság-hegyi túrákról is. A költő felidézte, hogy Selma Lagerlöf Nils Holgersson csodálatos utazása című könyvét gyermekkorában a pápai könyvtár olvasójaként ismerte meg.

Sebestyén Ádám kötetbemutatója a Jókai Mór Városi Könyvtár olvasótermében

Az Őzek nyaráról született egyik kritika nyomán (Vincze Richárd: Ökoszilánkok és „organikus törmelékek”; Szépirodalmi Figyelő 2023/1. szám) a verseskötet poétikai jellemzőire terelődött a szó; Stankovics Marianna kérdése nyomán Sebestyén Ádám összefoglalta gondolatait a biopoétika és a poszthumán irodalom fogalmairól. A biopétikai jelző a szöveg organikussága mellett a fiziológiai (élettani) sajátosságok és körülmények jelenlétére utal a költői képalkotásban; olyan tematikai irányzat, mely régóta jelen van a költészetben. A poszthumán (és ökokritikai) megközelítés az antropocentrikus világképpel fordul szembe, eltávolodik az emberközpontú történelemtől, a földi életet más perspektívából szemléli; ahogyan Sebestyén Ádám fogalmazott: „létezni a létezők közösségében”. Példaként Szálinger Balázs 360°, valamint Juhász Ferenc A szent tűzözön regéi című kötetét említette. Arra a kérdésre, hogy van-e összefüggés a kötet tematikai orientációja és motívumai, valamint a bölcsészdoktori disszertáció témája között, a költő azt felelte, a kapcsolat nem közvetlen, mivel a kötet verseinek világa a jelen tapasztalataiból táplálkozik, míg a kutatásban vizsgált szövegek (a kora újkori német röplapirodalom termése, valamint Bornemisza Péter és Telegdi Miklós prédikációi) a 16–17. századi ember felfogásában reflektálnak a különböző természeti katasztrófákra és keresik bennük az utolsó idők bizonyítékait. 

A kötet borítóját Vincze Judit tervezte

A kötet három ciklusra tagolódik; mint megtudtuk, az elsőben (Istenek játszótere) kozmikus távlatból szemlélődnek a versek, a másodikban (Őzek nyara) a gyermekkor és a diákévek győri környezetének képei jelennek meg, míg a harmadikban (Sárkányetető) a veszteségek, többek között a nagyszülői ház elvesztése, eltűnése hagynak nyomot.

A továbbiakban bőséges íztelítőt kaptunk a kötetből a költő tolmácsolásában. A felolvasás kiegészült a versek kezdősorainak és jellegzetes részleteinek szöveges inputja nyomán készült AI-képekkel, amelyeket az olvasóterem falára vetítve tekinthettünk meg, és amelyek az est házigazdája és a szerző kíváncsisága nyomán születtek. A versek felolvasását a mesterséges intelligencia teljesítményének és sikerességének értékelése követte a költői szövegek vizuális „újrakomponálásának” tekintetében; érdekes, olykor bizarr digitális feldolgozások születtek. Elgondolkodtató volt, tulajdonképpen minek (kinek) a performanciáját értékeljük, minek (kinek) a működésmódját próbáljuk értelmezni, és milyen viszonyban van e gesztus a poszthumanizmus kritikai attitűdjével. Sebestyén Ádám feszes ritmikájú, szenzibilis és olykor feszült (értsd: minden idegszálával a látványra, a tapasztalatra koncentráló), ugyanakkor kimért hangú, gazdag képi világú versei mindenesetre önmagukban is képesek arra, hogy a fogékony olvasót megnyerjék maguknak.

A költő úgy nyilatkozott, hogy a jövőben rövidebb mondatokból építené verseit, amelyekben a rontott időmértéket ötvözné a gondolaritmussal – bármilyen irányban alakul és fejlődik is majd Sebestyén Ádám költészete, kíváncsian várjuk újabb verseit! 

Tovább

Műhely-est: A karácsonyi ünnepkör az irodalomban és a művészetekben

 

A képre kattintva a meghívó nagyobb méretben is megtekinthető

Tovább

Szabó Béla – Juhász Attila: Színek – Világok

A 23. Győri Könyvszalon alkalmából, 2024. november 17-én mutattuk be Szabó Béla fotográfus és Juhász Attila költő új közös kötetét, amely Színek – Világok címmel látott napvilágot. A könyvbemutatón a szerzők felidézték barátságuk és művészi együttműködésük indulását; a Tenger Csend című kötet (2017) kapcsán meséltek alkotói inspirációikról, valamint megosztották a közönséggel az új könyv elkészülésének műhelytitkait is. Az eseményről a Győri Szalonban olvasható beszámoló, ezen a linken. 

A fotót Szabó Béla szíves hozzájárulásával adom közre

A kötet borítója

Tovább