Sebestyén Ádám kötetbemutatója Pápán

2024. november 22-én a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár vendége volt Sebestyén Ádám költő, kritikus. A szerzőt és első, Őzek nyara című verseskötetét (Napkút Kiadó, 2022) Stankovics Marianna költő, a Pápai Jókai Kör elnöke mutatta be az érdeklődőknek. 

A beszélgetés a szerző életrajzának ismertetésével indult, s a főbb életesemények felidézésével vett újabb irányokat. Megtudtuk, hogy Sebestyén Ádám költői pályája gimnazista korában, a győri Kisfaludy Napokon indult, amelyen arany minősítést nyert költeményeivel, és a zsűriben helyet foglaló Villányi László verseket kért tőle a Műhely számára. Hamarosan tagja lett a szintén győri Hermaion Irodalmi Társaságnak, ennek köszönhető, hogy a 2009-es Hús és sakk című antológiában is megjelentek költeményei, amelyet Szalai Zsolt és Sütő Csaba András szerkesztett. Sebestyén Ádám azóta is rendszeres szerzője mindkét győri folyóiratnak, az Ambrooziának és a Műhelynek is, hadd tegyem hozzá: szerkesztőségünk örömére!

Tanulmányait az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolában fejezte be, a magyar barokk programon. Disszertációjának és kutatásának témája az apokaliptika szerepe a 16–17. századi magyar nyelvű prédikációirodalomban; jelenleg az ELTE Digitális Bölcsészet Tanszékének munkatársa, ahol többek között adatbázis-építéssel foglalkozik.

Sebestyén Ádám mesélt pápai kötődéséről is: nagyszülei a városban éltek, szülei pedig itt jártak iskolába; megtudtuk, hogy a kötetben többször említett kert a nagymama pápai házának kertjét idézi. Szép emlékeket őriz a régi Strandfürdőről, a bakonyi és Ság-hegyi túrákról is. A költő felidézte, hogy Selma Lagerlöf Nils Holgersson csodálatos utazása című könyvét gyermekkorában a pápai könyvtár olvasójaként ismerte meg.

Sebestyén Ádám kötetbemutatója a Jókai Mór Városi Könyvtár olvasótermében

Az Őzek nyaráról született egyik kritika nyomán (Vincze Richárd: Ökoszilánkok és „organikus törmelékek”; Szépirodalmi Figyelő 2023/1. szám) a verseskötet poétikai jellemzőire terelődött a szó; Stankovics Marianna kérdése nyomán Sebestyén Ádám összefoglalta gondolatait a biopoétika és a poszthumán irodalom fogalmairól. A biopétikai jelző a szöveg organikussága mellett a fiziológiai (élettani) sajátosságok és körülmények jelenlétére utal a költői képalkotásban; olyan tematikai irányzat, mely régóta jelen van a költészetben. A poszthumán (és ökokritikai) megközelítés az antropocentrikus világképpel fordul szembe, eltávolodik az emberközpontú történelemtől, a földi életet más perspektívából szemléli; ahogyan Sebestyén Ádám fogalmazott: „létezni a létezők közösségében”. Példaként Szálinger Balázs 360°, valamint Juhász Ferenc A szent tűzözön regéi című kötetét említette. Arra a kérdésre, hogy van-e összefüggés a kötet tematikai orientációja és motívumai, valamint a bölcsészdoktori disszertáció témája között, a költő azt felelte, a kapcsolat nem közvetlen, mivel a kötet verseinek világa a jelen tapasztalataiból táplálkozik, míg a kutatásban vizsgált szövegek (a kora újkori német röplapirodalom termése, valamint Bornemisza Péter és Telegdi Miklós prédikációi) a 16–17. századi ember felfogásában reflektálnak a különböző természeti katasztrófákra és keresik bennük az utolsó idők bizonyítékait. 

A kötet borítóját Vincze Judit tervezte

A kötet három ciklusra tagolódik; mint megtudtuk, az elsőben (Istenek játszótere) kozmikus távlatból szemlélődnek a versek, a másodikban (Őzek nyara) a gyermekkor és a diákévek győri környezetének képei jelennek meg, míg a harmadikban (Sárkányetető) a veszteségek, többek között a nagyszülői ház elvesztése, eltűnése hagynak nyomot.

A továbbiakban bőséges íztelítőt kaptunk a kötetből a költő tolmácsolásában. A felolvasás kiegészült a versek kezdősorainak és jellegzetes részleteinek szöveges inputja nyomán készült AI-képekkel, amelyeket az olvasóterem falára vetítve tekinthettünk meg, és amelyek az est házigazdája és a szerző kíváncsisága nyomán születtek. A versek felolvasását a mesterséges intelligencia teljesítményének és sikerességének értékelése követte a költői szövegek vizuális „újrakomponálásának” tekintetében; érdekes, olykor bizarr digitális feldolgozások születtek. Elgondolkodtató volt, tulajdonképpen minek (kinek) a performanciáját értékeljük, minek (kinek) a működésmódját próbáljuk értelmezni, és milyen viszonyban van e gesztus a poszthumanizmus kritikai attitűdjével. Sebestyén Ádám feszes ritmikájú, szenzibilis és olykor feszült (értsd: minden idegszálával a látványra, a tapasztalatra koncentráló), ugyanakkor kimért hangú, gazdag képi világú versei mindenesetre önmagukban is képesek arra, hogy a fogékony olvasót megnyerjék maguknak.

A költő úgy nyilatkozott, hogy a jövőben rövidebb mondatokból építené verseit, amelyekben a rontott időmértéket ötvözné a gondolaritmussal – bármilyen irányban alakul és fejlődik is majd Sebestyén Ádám költészete, kíváncsian várjuk újabb verseit!