A rövidközön át különböző terekbe és időkbe léphetünk: feltárulnak szobák, kórtermek, folyósók és folyópartok; idő- és térközök, melyekben elkerülhetetlenné válnak bizonyos találkozások, mások (– hiánya: Retoricus, 39. o.) mellett önmagunkkal is.
A rövidközben minden testközelből vizsgálható: arcok, tekintetek, léptek és kezek; figyelmünket foglyul ejti az apró részletek gazdagsága (Onnan ahonnan, 147. o.) és a költészet kímeríthetetlen lehetőségei.
A rövid közlések: néhány szóban rögzített megfigyelések, emlékfoszlányok különleges atmoszférájú versekké szerveződnek, melyeket olvasva átszellemülhetünk a cselekvéseink közötti légbe: abba a fény- és árnyjátékba, ahol meglepetésszerűen érhetjük tetten önmagunk (Fantom; Nyers-vas-út; Kiscsütörtök: 105–108. o.)
A rövidközben valaki után ballagunk, a fény érkezik és távolodik, próbáljuk követni, honnan és hová, és vajon kinek a tekintetét jelenti? Az Atyáét vagy a Fiúét? Egy és ugyanaz talán: földsétáikon (51–55. o.) a fiú követi az apját, ezen a rövid szakaszon mindig összetalálkoznak, kérdések és válaszok ismétlődnek, akár hangtalanul is.
A rövidköz versei kizökkentik az elmét bejáratott vágányairól, finomhangolják az észlelést: aki e lelket és szellemet átmozgató líra gesztusaira ráhagyatkozik, úgy indulhat önmaga, akárha kőben csillanó zárvány felkutatására (Mielőtt, 109. o.), követve a kíváncsiság útját: „Miért is / csábít a reggel, / miért az esti séta / S hová, hogy mindig arra” (Utószezon, 163. o.)
 |
| Juhász Attila: rövidköz. Kortárs Könyvkiadó, 2023. |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése