Feleségem újabb prózái olvashatók a Nyitott mondatban (Gyurgyalagok vonulása), a SZIFONline-on (Extraszisztolé), valamint az Irodalmi Szemle oldalán (Platán; Töredékek).
„Emma a park fáit figyeli. Jelenleg a pad deszkája számára az egyetlen biztos alap. Nem akar felkelni, nem tudja, hova menjen. Haza nem indulhat a kimondatlan elvárások birodalmába. Barátai rég elköltöztek a városból, őt hátra hagyták, koloncnak. Cipőjére hull egy elsárgult platánlevél. A retiküljéből előveszi a karamellás cukorkát, hogy elűzze savanyú szájízét. Egy kisfiú szalad el előtte. Mikor lesz nekem gyerekem, sóhajtja. A cukorka lágyan olvad szét a szájában, a fogaira ragadó tölteléket nyelvével, majd, miután meggyőződött róla, hogy senki nem figyeli, ujjkörmével kapargatja le. Jelentős döntést kell hoznia: marad vagy elmegy.”
 |
| Forrás: Népszava |
