Ádám Tamás Hegyi beszédének szemlélődéseit és megállapításait egy régi, elhagyatott kertből hallom. A kötet versei teltek és gazdagok, de sokszor nyersek és kíméletlenek is, hiszen az életből veszik anyagukat. Retorikai szempontból mintha ugyanazon beszédfolyam darabjai volnának, melyek elhagyatott szobákból és udvarokból, elfeledett ösvényeken hangzanak fel. Céljuk, hogy feldolgozzák és megértsék a magányt, megbirkózzanak a veszteséggel és a múlttal, olykor a hatalom tekintélyelvűségével (Holdhal-ciklus) vagy épp a halál gondolatával. Eme „kerti breviárium” szemlélődései számolnak a visszafordíthatatlansággal, olykor a mulasztások jóvátehetetlenségével is, de nem nélkülözik a reményt és a konfliktusok tisztázhatóságába vetett hitet sem:
Puhuló bőröm
megkeményedik az erdő sötét kabátja
alatt. Átértékelem a kihagyott
bátorságpróbákat, az elmulasztott
bocsánatkéréseket. Megtalálom
magam, és az elveszetteket.
(Szobor a gyengeségnek, 11. o.)
 |
| Ádám Tamás: Hegyi beszéd. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2022 |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése