Pátkai Tivadar novellafüzérében, a Nagyothalló angyalban közvetlen, barátságos elbeszélő fogad bizalmába, hogy beavasson gyermekkora jelentős emlékeibe, mulatságos vagy éppen szomorú epizódjaiba. Történetről történetre egyre szorosabban fonódnak egymásba az emberi sorsok; a megidézett falu lakói minden csökönyösségük és ellenségeskedésük ellenére tudják és érzik, hogy összetartoznak. Valaki titokban virághagymákat ültet, magokat szór szét a faluban, egy kisfiú pedig, aki mindent látni és érteni akar, helyettünk és a titokzatos angyal helyett is fülel:
„Elhagytam a Gáspár-házat, amikor füttyögést hallottam a Csuki-ér felől. Tudtam, ez nekem szól. Látni keveset láttam, a kéklő porhó közvetlenül előttem alig észrevehetően megvilágította ugyan az utat, én inkább a hang irányába igyekeztem.”
(30–31. o.)
 |
| Pátkai Tivadar: Nagyothalló angyal. AmbrooBook Kiadó, Győr, 2021 |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése