Gál Ferenc: Ház körüli munkák

Gál Ferenc új kötetének olvasása közben újra és újra eltűnődtem vers és napló viszonyán. Hogyan ír – ha ír – naplót a költő? Mi szivárog át a naplóból a versekbe, s ha napló nincs, csak versek vannak, olvasható-e naplóként a versekből kibontakozó folytatásos történet? A Ház körüli munkákban számos jelét találjuk annak, hogy bizonyosfajta naplóval van dolgunk (lásd például a 27. és 29. oldal „beszámolóit”), ugyanakkor a versek lírai alanya határozottan távol tartja magát „a lélek rezdüléseiről felvett lajstrom”-októl (63. o.), e gesztus alapján pedig az lehet a következtetésünk, hogy a kötet nem naplóként, hanem sokkal inkább a mindennapi tapasztalatok mögé nézés költői kísérleteként határozza meg magát. Akárhogy is, a határozott hangú, kimért, egyszerre távolságtartó és nyílt szövegek hamar felcsigázzák az olvasó érdeklődését a „félvad völgylakó” (82. o.) megfigyelései és következtetései iránt, annál is inkább, hiszen a kötetben végig érezhető tartózkodás és visszahúzódás (vö. a borítóképpel is, mely A kérők lemészárlását ábrázoló vázakép felhasználásával készült) mellett a párbeszédre, vallomásra való nyitottság jelei is megmutatkoznak: 

„[…] a postás robogója köhög 

lejtmenetben. Behívhatnám 

egy forró italra ebben az időben. 

Beszéltethetném a jégbordákról és a szomszédokról 

[…] Vagy egyszerűen bevallhatok neki 

mindent.” 

(50. o.)

Poétikai szempontból a kötet számomra legizgalmasabb részletei a versek keletkezésére vonatkoznak. Több helyütt olvashatunk cédulákról, melyek vélhetően a versek hívószavait („alapanyagát”) hivatottak rögzíteni; és a cseppkő érzékletes metaforájának hála arra is fény derül, hogyan épül fel a rögzített és/vagy véletlenül „beúszó” megfigyelésekből a vers: 

„Ráolvasásnak beillő, hogy a motívumok 

hozzánk hasonlóan vándorolnak, 

a versek cseppkövekként nőnek. 

Kilóg belőlük, hogy ezt az ásítást 

még elfojthattam volna.” 

(25. o.) 

Ezek szerint a vers feljegyzések és megfigyelések bonyolult, ön-építő, véletlenszerű, mégis sajátos rendbe szerveződő, termékeny szekvenciája, melybe olykor nem várt, titokzatos építőanyagok is belopakodnak: 

„Ezek csak madarak, felhőzet 

és fények. Nincs közük az őskép 

sulykolásához, amikor az árnyék 

erőre kap, és kihagyások nélkül 

uralja a gazdatestet. 

[…] Azután újra bezárkózom, 

és kávét darálok, 

vagyis a körkörösségnél 

és a recsegésnél kitartok, 

csak immár sötét anyaggal van dolgom.” 

(47. o.)

Számos további izgalmas felfedezés vár azokra azokra, akik felütik Gál Ferenc új verseskötetét, de ezeket már az olvasókra bízom. 

Gál Ferenc: Ház körüli munkák. Prae Kiadó, Budapest, 2023