Gellén-Miklós Gábor új kötetében elkötelezett létértelmező lírával találkozunk. Feltáró munkája során a lírai alany bizalmába fogadja az olvasót, megosztja vele emlékeit és tapasztalatait, ugyanakkor visszatérő kétségeit, kételyeit is. A versek világa így már a mi világunk, melyben mindennek megvan a maga (mélyebb) értelme, jel-értéke, még akkor is, ha ez olykor elkerüli a figyelmünket. A kötet alapvető tapasztalatai közé tartozik az eltévedés, az elesettség és az elhanyagoltság. Ez a körülmény kivételes éleslátással ruházza fel a lírai alanyt, akinek szemlélődését az említett kedvezőtlen tapasztalatok ellenére is bizakodás hatja át:
„Kell lennie egy délelőttnek
vagy egy hosszúra nyúlt délutánnak
amikor véletlenül
helyükre kerülnek a dolgok.”
(34. o.).
A kötet egyik legfontosabb vállalkozása, hogy felkutassa és önmaga árnyékából előcsalogassa a rejtőzködő ént, hogy érvényt szerezzen szándékainak, hiszen tudható, hogy az
„Teljes pompájában itt van
ragyogni látszik,
de valahogy billeg, folyton kibillen,
mintha minden zsebében
egy-egy hatalmas biliárdgolyó lenne,
árnyékból lép fénybe, fényből árnyékba.”
(52. o.)
A Szálazódik szét verseiben hol a kiszámíthatatlanul telő jelenben, hol a múló időben, hol pedig épp a riasztó időtlenségben, egy véget nem érő főpróbán találjuk magunkat. Veszteglünk? Késlekedünk? Vagy épp most értettünk meg valamit? Ennek eldöntése már az olvasó feladata, akinek jó szívvel ajánlom Gellén-Miklós Gábor kimondottan érzékeny és figyelmes, mindenre felkészült verseskötetét.
 |
| Gellén-Miklós Gábor: Szálazódik szét. Napkút Kiadó, Budapest, 2022 |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése